Spanyolországban beköszöntött a turistagyűlölet nyara

Óriási tömeg vonult végig Barcelona belvárosán július elején. Felvonulásuk oka már megszokottnak mondható: mintegy háromezer helyi lakos volt úgy vele, hogy annyira elege van már a városukat elárasztó utazókból, hogy „Turisták, haza!” és „Barcelona nem eladó!” feliratú táblákat ragadnak, és a legkedveltebb sétálóutcán, a La Ramblán adnak hangot elégedetlenségüknek.

Készültségük és demonstrációik évtizedes múltra tekintenek vissza, a mostani tüntetésbe az hozott új színfoltot, hogy a tömegből egy tucatnyian vízipisztolyt ragadtak, és a jelenetekről készült videók intenzívebb közösségi médiás terjedését garantálva lefröcskölték a kávézók teraszain hesszelő vendégeket.

Nemcsak a katalán fővárosban vált ez a helyiek megszokott nyári időtöltésévé, a többi, frekventált spanyolországi üdülővárosban is ez megy, hanem úgy tűnik, idén minden korábbinál nagyobb tömeget mozgat meg a turistafóbia.

Az egész áprilisban kezdődött, amikor a Kanári-szigeteken 57 ezren tüntettek, később Málagában ötezren gyűltek össze, de Alicantéban és Cádizban is ezrek demonstráltak, és nem maradt megmozdulás nélkül Sevilla, San Sebastian, de még Madrid divatos, nyüzsgő Lavapiés negyede sem. Mallorca pedig július végén került tömegjelenetekkel a hírekbe, amikor a helyi rendőrség becslése szerint 20 ezer lakos korai időpontra húzta fel a vekkert, és az üdülőket megelőzve „elfoglalta” a látogatók elől a leginkább Instagram-kompatibilis strandokat.

Agyonnyomott spanyolok

A kiakadás érthető. Spanyolország a világ második legnyüzsgőbb turisztikai célpontja, tavaly 85 millió látogatót fogadtak, amivel az egy főre jutó nemzetközi vendégek számában le is pipálták az amúgy legnépszerűbb utazómágnes Franciaországot. Idén sem lesz megállás, sőt: a spanyol turisztikai minisztérium becslése szerint júniustól szeptemberig 13 százalékkal többen érkeznek majd az országba, mint egy évvel korábban.

A katalán vidék az egyik legleterheltebb. A 7,6 millió lakosú Katalónia tavaly 18 millió vendéget fogadott, ezek túlnyomó része (12 millió fő) pedig az 1,6 milliós Barcelonában tobzódott. A tüntetők legfőbb panasza a hozzájuk képest alsóbb ligás Budapesten is jól ismert: az Airbnb-zés megfizethetetlenné tette a lakásokat és az albérleteket. Barcelonában egy év alatt 18 százalékkal nőttek meg a bérleti díjak, egy évtized alatt pedig 68 százalékkal. Egy ház megvásárlásának a költsége az elmúlt tíz évben 38 százalékkal lett nagyobb.

A vízipisztolyos tüntetők 13 követelést fogalmaztak meg, köztük természetesen a lakhatás megfizethetővé tétele érdekében a turistaszállások nagyobb mértékű szabályozásával. Követelik még a város átállítását új turisztikai modellre, a sétahajó-terminálok bezárását, a turizmus promóciójára fordított közkiadások megszüntetését és persze általánosságban a látogatók számának csökkentését.

A tüntetők panaszkodnak még a túlterhelt közösségi közlekedésre, az óvárosok „diznifikációjára”, a nyári embertömeg miatt a kiszáradás széléig hajtott vízellátásra, ami most már a Balaton-parti településeken is tapasztalható, valamint a budapesti bulinegyedből ugyancsak jócskán ismerős bulituristák ordenáré viselkedésére is. Barcelonában az utóbbi abban különbözik a budapestitől, hogy ott a britek ittasan életveszélyes hobbinak hódolnak: egyik erkélyről a másikra másznak át, vagy épp onnan ugranak a lenti medencébe.

Martí Cusó, a vízipisztolyozásba torkolló tüntetés szervezője szerint Barcelonában „az erőszak turizmusa” dívik, amely elfoglalja a közösségi tereket, dolgokat privatizál, és embereket űz ki a városból. A férfi arról beszélt a Financial Timesnak (FT), hogy nem az egyéni turisták ellen tüntetnek, azt mondja, hogy a turizmusipar a hibás, és a kormányok, amelyek megengedték neki, hogy „azt csináljon, amit akar”.

Ez már nem nyaralás, hanem gyarmatosítás

Az elmúlt években megváltozott az utazók magatartása. Sokan az influenszerek hatására elkezdtek a hagyományos turistás helyek, például városközpontok és strandok helyett „autentikusabb” élményeket keresni. Így aztán elfoglalták a környező falvakat, helyi kisfesztiválokat és parkokat is, ahol korábban nem fordultak elő. Közben a vendégek száma is nő, vagyis hiába laknak be nagyobb területet, a hagyományos célpontok nyüzsgése nem csökken, csak most már több város és település lakosainak idegrendszere megy gajra.