Miért nem hajlandó sok ország elfogadni, hogy népirtás volt, ami 1995-ben Srebrenicában történt?

A szerbek 1995 júliusában öt napon át szisztematikusan gyilkolták a fegyvertelen, sok esetben megkínzott, megcsonkított muszlim férfiakat és fiúkat a kelet-boszniai Srebrenicában. A gyilkosok közben sértegették a védtelen embereket, akik közül sokakat megerőszakoltak. Miután végeztek a több mint nyolcezer emberrel, a szerbek a lányok és asszonyok többségét buszokra ültették, és átküldték őket a bosnyák hadsereg ellenőrzése alatt álló területekre. A mészárlás nyomán az egykori muszlim többségű bányászvárosban ma már csak szerb jelöltnek van esélye a polgármesteri szék megszerzésére, a muszlimok valószínűleg örökre kisebbségbe szorultak.

A boszniai szerb hadsereg parancsnoka, a komoly késéssel, 2017-ben a hágai Nemzetközi Törvényszék által életfogytiglani börtönre ítélt Ratko Mladics nem fékezte meg a katonáit, és ezzel elérte, hogy a lehető legtöbb muszlim halt meg azokban a napokban. Srebrenicában a népirtás minden eleme tetten érhető volt.

Az ENSZ meghatározása szerint népirtás minden olyan cselekedet, amelynek célja egyes nemzeti, etnikai, vallási csoportok szándékos részleges vagy teljes elpusztítása, a csoport tagjainak megölése, fizikai vagy mentális bántalmazása, olyan életkörülmények szándékos megteremtése, amelyek részleges vagy teljes pusztulásukat okozzák. Idesorolják a születések megakadályozását az adott csoporton belül, illetve az adott közösséghez tartozó gyermekek erőszakos áttelepítését más térségekbe.

Bár a Srebrenicában történtek kimerítik a népirtás tényét, az ENSZ Közgyűlésében a mintegy kétszáz tagállam közül csupán 84 voksolt igennel, 68 tartózkodott, 19 – köztük Magyarország – nemmel szavazott, a többiek pedig egyáltalán nem nyilvánítottak véleményt.