A Pussy Riot alapítója: „Itt az ideje, hogy Orbán egy nyugdíjasotthonban lazítson”

hvg360: Hogyan érintett Alekszej Navalnij börtönhalála? Életetek sok ponton metszette egymást.

N. T. : Életem első tüntetésén találkoztam először Navalnijjal, 2007-ben. Négy évre rá már erős fiatal politikus volt, tele új, innovatív ötletekkel. A karrierje mindig is a kísérletezésből, az örömből és a bajtársiasságnak abból az érzéséből fakadt, amit mindenkinek át tudott adni, akivel találkozott. Pályázatot hirdetett például ellenzéki művészeknek. Részben ez ösztönözte a Pussy Riot alapítását. Mármint azon túl, hogy Putyin bejelentette, harmadszor is elnök lesz. Navalnij arra inspirált, hogy minden nap motiváltak legyünk, és a saját módszerünkkel küzdjünk. Nálam ez a politikai performansz-művészet volt. Az aktivisták sokszor nagyon komor emberek, mintha soha életükben nem tapasztaltak volna örömöt. Ez pedig taszító, ilyen közeghez nem akarsz tartozni. Navalnij tudta, hogy – különösen a fiatalabb közönség körében – nincs esélye tömegeket elérni, ha nem visz játékosságot a tiltakozásba.

A Pussy Riot is hasonlít egy számítógépes játékra, amelyben kiválaszthatod a hősödet, a símaszkod színét, a harisnyádat, a csizmádat. Az összhatás aranyos és szexi, de közben erőteljes, lázadó és nagyon komoly is.

És ebben az értelemben a mi tiltakozásunk hangvétele közel áll Navalnijéhoz. Az ő meggyilkolása hatalmas fájdalom, ami nem múlik. Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy nélküle már mi vagyunk a felnőttek. Nincsenek idősebb testvéreink, akik megvédhetnének minket. Nekünk kell vigyáznunk magunkra, és a felelősségünk is nagyobb. Ez néha meg tudja ölni a hangulatot.

hvg360: Ha jól tudom, nem csak pozitív impulzusok vezettek a Pussy Riot megalapításához. Az előző kollektíva, a Voina (háború), amelynek tagja voltál, kevésbé becsülte a női tagjait. És ez ébresztett rá, hogy a szexizmus mindenhol jelen lehet, még egy radikálisan Putyin-ellenes kollektíva tagjai között is?

N. T. : Azért nem ez volt az első alkalom, hogy erre rádöbbentem, de az eset nagyon megviselt. A kollektíva egy idősebb férfi tagja több év közös munka után is azt állította, hogy a nők nem képesek értékes művészetet létrehozni. Akkor azt gondoltam, hogy a nagyobb ügy érdekében inkább csendben maradok, befogom a szám. 17 évesen még könnyebb volt elhallgattatni, mégis éreztem, hogy ez nem fog működni. Hatalmas botrány lett abból, hogy kiváltunk a Voina kollektívából. Az arcomba üvöltötték, hogy nem tartozom közéjük, hogy gyáva vagyok és csaló. Csendben akartam elmenni, külön alkotni, de ez nem sikerült. Még a sajtó is beszállt a becsmérlésembe. A Pussy Riot így született meg, és ez az egyik ok, amiért maszkot hordtunk. Nem akartuk ugyanis magunkkal vinni ezt a történetet. Mi csak valami tiszta és teljesen újat akartunk létrehozni. De az arcunk már ismert volt, el kellett rejteni.

hvg360: Akkor a híressé vált színes símaszkok nem azért voltak, hogy a hatalom ne ismerjen fel titeket, és ne álljon bosszút?