Duda Ernő genetikus: Hogyan működnek a védőoltások?

Az immunrendszer jellemző tulajdonsága, hogy “emlékezni” képes az átélt betegségekre. Azok, akik nem haltak bele a feketehimlőbe, a diftériába, vagy más, potenciálisan halálos betegségekbe, ha ismét megfertőződtek ugyanazzal a kórokozóval, másodszor nagyon enyhe tünetekkel, vagy tünetmentesen is kihordták a betegséget, többnyire meg sem betegedtek.

A betegség során az immunrendszer egyes sejtjei felismerik az illető kórokozóra jellemző molekuláris mintázatokat, az antigéneket, és azokra specifikus választ adnak. Elszaporodnak B sejtek, amelyek ellenanyag molekulákat termelnek a kórokozó antigénjei ellen. Az ellenanyag molekulái nagyon erősen kötődnek a kórokozó felszínéhez, megakadályozzák, hogy az bejusson a sejtjeinkbe, ugyanakkor elősegítik, hogy a falósejtek bekebelezzék, elpusztítsák és lebontsák a kórokozót.

Ezzel egyidőben olyan T sejtek is szaporodásnak indulnak, amelyek fel tudják ismerni azokat a sejtjeinket, amelyekben sokasodnak a betegséget okozó vírusok vagy a baktériumok. Ezek a T sejtek képesek megölni a mi fertőzött sejtjeinket, hiszen ezek veszélyt jelentenek a szervezet számára. Ha megfelelő mennyiségű védő B és T sejt tud idejében termelődni, véget vetnek a fertőzésnek és meggyógyulunk.

Az evolúció évmilliói során immunrendszerünk egyre újabb és újabb védő mechanizmusokkal gazdagodott, nagyon különböző kórokozókra nagyon sokféle hatásos választ tud adni. Ám a fejlődés a kórokozók között is dolgozott, egyesek képesek voltak olyan géneket kifejleszteni, vagy beszerezni, amelyek termékei, a „virulencia faktorok”, immunrendszerünk egyik, vagy másik védőmechanizmusát gátolni vagy károsítani tudják. Könnyű belátni, minél többféle virulencia faktorral rendelkezik egy kórokozó, annál könnyebben, annál súlyosabb betegséget tud okozni.