Cseri Hanna énekes, bábrendező: Nem tudom, hogyan lehet lehozni a mindennapokat szorongás nélkül

HVG: Azahriah és Pogány Induló mellett idén önt is Az év junior könnyűzenei alkotójának választotta az Artisjus szakmai bizottsága. Meglepte a díj?

Cseri Hanna: Nem gondoltam, hogy egyáltalán tudnak a létezésemről, mert az első albumom még tényleg nagyon friss, egy éve jött ki. Jó érzés, hogy visszaigazolják a munkámat, és nemcsak az számít, hány ember hallgat, hanem más szakmai szempontok is fontosak lehetnek. Hatalmas elismerés, de ahogy a mostani, a korábbi, a Színikritikusok A legígéretesebb pályakezdő díja is ijesztő. Azt gondolnám, hogy idősebb korban, az életpályája vége felé kap valaki díjat, nekem ez most néha súly, hogy ígéret vagyok. Vajon meddig tudok ennek az ígéretnek eleget tenni? Hány évem van rá? Megpróbálok minőségi munkát végezni, közben szeretnék bátor, kísérletező maradni. A képtelen, elborult ötleteimet is komolyan veszem.

HVG: Ez a kísérletezés emelheti ki a tömegből? Nehezen lehetne meghatározni azt a műfajt, amelybe a zenéje besorolható.

Cs.H: Mindenhonnan kicsit kilógok. Témaválasztásban egyébként kevés az igazán személyes női előadó. Eleve küzdeniük kell azzal, hogy vagy nagyon nőiesnek, vagy nagyon férfiasnak kell lenni. Én próbálok nem pörögni ezen, természetesen megjelenni és a dalaimban minél személyesebb állításokat megfogalmazni. A humor fontos, és hogy képes legyek ironikusan fogalmazni saját magammal kapcsolatban is.