Balaton a felszín mögött: miközben nyaranta szétbulizzuk a partot, a hátország összeroppan
Megfizethetetlen lakások, kevés munkalehetőség, bevándorló, gazdag idősek, elvándorló fiatalok – a balatoni régió a demográfiai katasztrófa felé robog. A parti települések átmeneti, nyári népességrobbanásával pedig lassan már nem bír az infrastruktúra. Program már van arra, hogyan lehetne kezelni a krízist, a kormány jóvá is hagyta, de ezen túl az egész projekt továbbra is gazdátlan. Mi lesz a Balatonnal?
Riasztó képet festett a Balaton-régióról egy márciusi, siófoki konferencián Navracsics Tibor. A közigazgatási és területfejlesztési miniszter nagyon komoly demográfiai válságról beszélt: az országos átlagot jóval meghaladó elöregedésről, melyet elsősorban a jómódú, idős emberek beáramlása hajt.
“A budapesti öreg, gazdag népesség lemegy a Balatonra és felvásárolja a házakat, a tóparti településeken lakó fiatalok pedig nem tudják elkezdeni az életüket, nem tudnak lakást, házat venni, következésképpen elköltöznek onnan.”
A miniszter szerint az elképesztően – napjainkban sok helyütt már budapesti szinten – drága ingatlanokból pedig nemcsak az következik, hogy a helyi fiatalok nem fogják tudni megfizetni itt az első otthonuk árát, hanem az is, hogy a magas árak arra is csábítják őket, hogy az örökölt ingatlanokat is eladják, amiket aztán a vásárlók csak üdülőként használnak majd.
Navracsics minderre még ráerősített májusban, a Portfolio Balaton Konferenciáján, ahol arról beszélt, hogy a térségnek a képzettségeket illetően nem kimondottan jók, sőt, helyenként kifejezetten rosszak a mutatói, a diplomások arányában sincs az élmezőnyben, a foglalkoztatási ráta pedig alacsony.
“Miközben a Balaton egy nagyszerűnek tűnő üdülési övezet, ahol remekül érezheti magát az ember, azt láthatjuk, hogy a helyi társadalomnak folyamatosan küzdenie kell a jövőjéért, a mindennapi túlélésért.”
A helyi polgármestereken túl Navracsics lehet az egyik olyan politikus, aki a leginkább tisztában van a Balatont sújtó problémákkal, mivel 2021-től miniszteri kinevezéséig a Balaton Fejlesztési Tanács társelnöke volt. A tanács pedig nem csak pályázatokkal foglalkozik, fejlesztési ügynökségének, a Balaton Integrációs és Fejlesztési Ügynökségnek van egy Társadalomtudományi Kutatócsoportja is, mely több mint két évtizede végzi kutató-elemző munkáját, így valós képük van a térség problémáinak alakulásáról. Szerintük az elmúlt tíz évben óriási mennyiségű fejlesztési forrást juttatott a Balaton térségébe a kormányzat, ami számos problémát kezelt, de ezzel egyidőben felerősített már meglévő kihívásokat és újakat is teremtett. Már korábban is voltak figyelmeztető jelek.
Ötvenéves problémák
Egységes Balaton-terv már az ’50-es évek végén készült, és már az is a tó környékének turisztikai fejlesztésről szólt. A fókuszban gyakorlatilag az volt, hogy megteremtsék a lehetőségét annak, hogy minél több magyar nyaraljon a Balatonnál – kempingeket, szállodákat létesítettek, fejlesztették az alapinfrastruktúrát, ekkor épült ki a tihanyi kompkikötő és a badacsonyi vendéglátás, de ez a terv még ennél többre nem vállalkozott. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Balaton ennél több figyelmet érdemelne.