Révész Sándor zenész: „A pillanat áldása, hogy jókor, jó helyen tökéletesen összeállt valami”
8 perc
2024.06.02. 13:30
2024.06.03. 10:36
Rák a jegye, a víz az eleme, 30 éves korára beutazta a világot, Szepes Mária tanítványának tartja magát. A hetvenes évek második felében meghatározó Piramis frontembere, Révész Sándor Ezt én választottam című könyvében mindent elmond magáról, arról a korszakról és sokféle választásról. Puszta Dóra és Németh Róbert interjúja.
HVG: Kezdjük a könyv végén! Azt mondja, negyven dala kész van, és dolgozik azon, hogy visszatérhessen a színpadra. Bizakodhatnak mindazok, akik visszavárják?
Révész Sándor: Ez kizárólag az egészségi állapotomon múlik. Csalódást nem szeretnék okozni a közönségemnek, és magamnak sem. Nem vagyok ugyan fekvő beteg, de a hangomat elővarázsolni nem lesz könnyű dolog, érzem a változásokat a hörgőkben, az egész szervezetemben. De a fizikai állapotom folyamatosan javul, a kedélyem, a szellemi-lelki lendületem, a mozgékonyságom pedig nem is változott. A rehabilitáció nem áll meg, ebből nem lehet kiszállni, de csinálom kitartóan. Nagy lelkierő kell hozzá, de hát minden stroke-ból felépülő sorstársam pontosan tudja, hogy ez óriási küzdelem és hihetetlen nagy türelemjáték. Én nem a tolókocsis Phil Collinsra akarok emlékezni, hanem ahogy ’86-ban láttam őt a Népstadionban. Önkritikusan és mértéktartással önmagammal szemben, igen,
szeretnék visszatérni, ha a Jóisten is úgy akarja,
hiszen minden klerikális leborulás nélkül, ki másnak a műve, hogy az ember egyszer csak kap egy ilyen jelet?
HVG: Korán, 28 évesen kiiratkozott abból a sűrű, vadul pörgő közegből, amibe 16 évesen, korengedményes ORI előadói engedéllyel bebocsáttatott. Mértéktartás volt ez is, tudatos attitűdváltás, csömör, vagy valami másból fakadt?
R. S. : Vissza kellett szereznem az időmet, az érzéseim feletti gyeplőt, hogy tényleg azt csináljam, amit akarok, hogy foglalkozhassak mindazokkal a szellemi-lelki hatásokkal, amik a zenén kívül értek, érdekeltek. Első színpadi visszatérésemkor, a Presser Gáborral készült szólólemezem után 32 éves voltam, amikor Gábor még szorgalmazta a további közös munkát, de abba én már nem mentem bele. Azóta sem győzök bocsánatot kérni azért, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nemet mondtak neki. Kiköveteltem magamnak a szabadságot, azt a tágas térfogatot, amit csongrádi tanyámra költözve találtam meg kereken 30 évesen, de előbb még egy luxushajón énekelve jól beutaztam a világot. Ha lett volna Ásotthalom – Rio de Janeiro közvetlen járat, biz’ isten elkerültem volna Budapestet.
Révész Sándor 1985-ben:
HVG: Máraitól ismerős ez a térfogat. Mit jelent ez az ön életében, mit jelentett akkor?