A politikusoknak nem tetszik az újságírók „idegesítő” szokása, hogy kérdeznek – a média helyzete a V4-országokban

„Nekünk nincs szükségünk újságírókra” – mondja fejét undorral elfordítva egy középkorú férfi egy VIII. kerületi kocsmában. Mikor azonban visszakérdezünk, mire alapozza állítását, már nem felel. Megszólalása nem egyedi, hallani hasonlót a főváros külső és belső kerületeiben, vidéki városban és falun egyaránt. Pedig egy társadalom érettségének az is fokmérője, hogyan bánik az újságíróival. Fojtogató érzés az, hogy az évtizedek óta szűkülő médiatérben kezd elfogyni a levegő a független médiában dolgozók körül.

„Az újságíróknak nem kellene az idejük nagy részét azzal tölteniük, hogy az újságírásról írnak. A világ sokkal érdekesebb, mint a róla beszámoló emberek tintás szokásai” – figyelmeztet a The Economist egyik szerzője. Az angolszász médiahagyomány értelmében nem az újságíró személye a fontos, a munkája magáért beszél. A tudatos médiafogyasztás és a kritikus gondolkodás erősítéséhez időnként mégis érdemes felülvizsgálni az újságírók szerepét és a társadalom velük kapcsolatos attitűdjét. Megszilárdult demokráciákban a médiára mint a negyedik hatalmi ágra tekintenek, amelynek szabadságát azért is mérik időnként, mert annak foka arányos a demokrácia helyzetével.

Ilyen szempontból különösen aggasztó, hogy a friss Media Freedom Poll adatai szerint a visegrádi országok polgárai szabadabbnak és megbízhatóbbnak érzik a közösségi médiát és az üzenetküldő alkalmazásokat, mint a tradicionális sajtót, amelyet növekvő szkepticizmussal figyelnek.