Gyükeri Mercédesz: Nekünk helyünk van Európában – még ha néha nem is találjuk

Nem biztos, hogy helye lenne az EU-ban egy olyan országnak, mint Magyarország. Mi európaiak vagyunk, na de ti?!

1994 nyarán komoly sokk volt egy ilyen érvelést hallgatni egy portugáltól a Serra de Estrela szakadt kocsmájában, várva éppen azt, hogy az addig hamisítatlan lagzis rockot nyomó szintis arc előszedje a guitarrát és feljajduljon a fado.

Az előző pár napban az Európai Unió nem mutatta nekem csúcsformáját az akkor már 8 éve tag Portugáliában. Miután egy sztrájk miatt lepateroltak a Párizsból érkező, túlzsúfolt vonatról a spanyol határon, egy lepukkant pótvonattal jutottam el Guardáig, onnan a hegyekben finoman szólva nem túl színvonalas utakon zötykölődtünk el a célunkhoz, ahol ugyan már beindult a teljesen tájidegen, egyen fehér lakótömbök építése, és talán egyenes aszfaltút is vezetett a templom meg az iskola között, a fő szórakozás azon a nyáron mégis az épp aktuális helyi búcsút kísérő, szigorúan délben durrogtatott tűzijáték volt, este pedig, ha nem volt épp a kocsmában fadoest, elég volt bámulni az erdőtüzet a szemközti hegyoldalon.

Én meg jöttem a kis eufóriámból, hogy végre visszavezet az utunk Európába, és minimum a paradicsomba jutunk egy olyan nagy sebességű vonattal, mint ami Franciaországban jár – hogy jön ide egy portugál, aki ráadásul nem is a kultúráját, csak a bőkezű támogatásokat meg a Volkswagen által teremtett állásokat félti pár kelet-közép-európai országtól?