A sertésvesét jobban befogadja az emberi szervezet, mint a sertésszívet?
Sikeresnek tűnik egy amerikai szervátültetés, a páciens két héttel a műtét után elhagyhatta a kórházat. A korábban sertésszívet kapó két ember halála talán nem volt hiábavaló áldozat, de biztosat még nem lehet mondani.
A genetikailag módosított növények és állatok melletti érveket valószínűleg gazdagítja az amerikai orvosi hír: bő két héttel a négyórás műtét után, április 3-án elhagyhatta a kórházat az a beteg, akibe egy disznó egy veséjét ültették be. A világon ő az első élő ember, aki állatból származó vesét kapott. (A teljesség kedvéért: olyan kísérlet volt már, amelyben agyhalott emberbe ültettek be disznóvesét.)
A genetikai módosításnak is köszönhető, hogy a sertésvesét mindeddig nem lökte ki idegenként a beteg szervezete. A népszerű nevén genetikai ollóként emlegetett, szakmai nevén CRISPR-Cas9 eljárás (amelyet 2020-ben Nobel-díjjal ismertek el) alkalmazásával 69 helyen változtatták meg a szervdonor sertés génállományát: részben sertésgéneket távolítottak el, részben emberi géneket illesztettek be. A változtatások fő célja, hogy az emberi szervezet ne tekintse idegennek a beültetett szervet. A módosítások eredménye az is, hogy csökkentették a vérrögök kialakulásának kockázatát.
A figyelmes olvasónak nyilván eszébe jut: volt már valami hasonló. Az utóbbi években (2022-ben és 2023-ban) két amerikai páciens kapott sertésszívet. Egyikük sem élt utána sokáig. De az esetek között több különbség is van. A legfontosabb talán, hogy a vese alkalmasabb az átültetésre, mint a szív.