Tamás Ervin: Az Orbán-rendszer kissé dadog – és még inkább bekeményít

Az, tudják, úgy van, hogy hirtelen minden ütős mondat visszaütéssé változik. Kiváltképp, ha az együgyű sablonmondat. A rutinná kristályosodott konstrukció pontosan addig nem okoz túl nagy galibát, ameddig meg lehet vele etetni azokat az embereket, akik megelégszenek a sok-sok arrogáns, kirekesztő, összetákolt és hamisan szimpla definícióval, amely torz és felszínes, de épp egyoldalúsága miatt alkalmas arra, hogy árnyékban hagyja a lényeget, leegyszerűsítse a tájékozatlan, kiszolgáltatott emberek világlátását.

Akik falják a bulvárhíreket, elismerően csettintenek, hogy Donald Trump születésnapi gratulációt küld Mága Zoltánnak, Orbán Viktor Korda Gyuri bácsinak, és Szijjártó Péter átkarolja Gáspár Győzikét vagy Dzsudzsák Balázst. 

A főnök Magyar Péter felbukkanásakor mindössze annyit présel ki magából, hogy tévésorozatokkal nem foglalkozik, elfelejtve azt, hogy évek óta mást sem tesz, mint a tévésorozatok nyelvén emeli piedesztálra mindent, amit tesz, s taszít a mélybe, bélyegez meg mindent, ami szembejön vele. Talán még az sem jut eszébe, hogy egykoron a hatalom vaskalaposai körülbelül ugyanilyen stílusban fogadhatták első fellépéseit, bár magabiztosságuk résein már nekik is egyre több lyukat üthetett a valóság.