„A követségre nem a nagykövet szokta beengedni a látogatókat” – a Bolsonaro-ügy betesz a magyar-brazil viszonynak
6 perc
2024.03.28. 16:30
Számos kérdést vet fel az, hogy a napokban kiderült, az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére való készüléssel vádolt volt brazil államfő Jair Bolsonaro februárban két éjszakát töltött Magyarország brazíliavárosi nagykövetségén. Még mindig nem tudni, ki adott engedélyt a politikus befogadására, mi volt Bolsonaro valódi célja, s hogyan kerültek a New York Timeshoz a diplomáciai képviseleten készült videófelvételek.
Amióta nagykövetségek vannak, s amióta a diplomáciai képviseletek területenkívüliséget élveznek, azaz a követség nem számít a fogadó ország területének – azóta menekülnek be a missziók területére a hazájuk igazságszolgáltatása elől futó személyek vagy éppen egész csoportok. Az egyik első, aki így tett, az a holland származású spanyol miniszterelnök, Johan Willem Ripperda volt, aki 1726-ban kéredzkedett be a brit követségre, s 407 nap után is csak azért távozott, mert a spanyol hatóságok – a nemzetközi jogot megsértve – behatoltak a képviselet területére és magukkal vitték a sikkasztással vádolt exkormányfőt.
Bár az első menedékkérés nem volt sikeres, azóta többszázan kerestek menedéket különféle nagykövetségeken. Magyarok is voltak közöttük, Mindszenty József bíboros például 1956 után 17 évet élt a budapesti amerikai nagykövetségen, Nagy Imre miniszterelnök pedig a jugoszláv nagykövetségre menekült – ám az utóbbi évek leghíresebb „menekültje” talán az ausztrál oknyomozó újságíró, Julian Assange volt, aki 2012-2019 között Ecuador londoni nagykövetségén húzta meg magát.
Assange példája is jól mutatja, hogy bár sok a követségi menekült, a diplomáciai menedékjog kérdése egyáltalán nem szabályozott, és tulajdonképpen a fogalom nem is létezik.