„Az a kollektív idegállapot, amit az előadás tükröz, nem fog egyhamar megváltozni” – Varga Zsófia dramaturg az Extázisról

HVG: Honnan jött az Extázis ötlete?

Varga Zsófia: Korábban többnyire már létező történetekből indultunk ki Tarnóczi Jakabbal a közös munka során. Idővel viszont felmerült bennünk, hogy saját történeteket hozzunk létre, ezzel inkább közelítsük az előadásokat a mai valóságunkhoz. Olyan előadást szerettünk volna készíteni, amiben látszólag jelentéktelen dolgokról beszélgetnek a szereplők – ahogy sokszor mi is –, valahogy mégis kirajzolódnak belőlük konfliktusok.

Mintha a generációnk különösen szorongana

– a téma eléggé foglalkoztatott bennünket. A generációs megközelítés azért is adott volt, mert most szerződött négy fiatal színész a színházhoz, akikkel szerettünk volna együtt dolgozni.

HVG: A szövegkönyv improvizációk alapján épült fel. Hogy zajlott ez a munka a színészekkel?

V. Zs.: Ezt a módszert Kárpáti Péter és a Titkos Társulat fejlesztette ki. A lényege, hogy a szereplők annyit tudnak a játék során a karakterükről és a helyzetekről, amennyit a való életben is tudnának. Mi is adunk támpontokat, de szabadságot kapnak abban, hogy a saját szerepüket továbbfejlesszék. Sok mindent velük együtt találunk ki.

Az imprók előtt van felkészítő beszélgetés külön-külön mindenkivel, majd elindul a játék. Ilyenkor minden színészt diktafonnal vagy kamerával követ egy láthatatlan „angyal”, és ha a színész úgy dönt, hogy ő most elmegy a Lukács fürdőbe, akkor elmehet, de az improvizáció ott is tart.

Varga Zsófia: “Mi vagyunk az első generáció, amely arányaiban kevesebbet keres a munkájával, mint az előző generációk. “

Reviczky Zsolt

Nagyjából volt egy történetstruktúra a fejünkben, amihez négy ilyen, többórás imprót játszottunk le. A rögzített anyagokból több száz oldalnyi írott szöveg lett, részben ezekből, részben általunk írt jelenetekből raktuk össze a szövegkönyvet.