Oravecz Imre: „Mennyi hülyeséget csinál az ember az élete során. És utólag érti, hogy miért?”

hvg360: „Sosem vezettem naplót, és a jövőben is tartózkodni fogok tőle”, mondja 1972. szeptember című művének előszavában, a most megjelent új könyvének mégis az a címe, hogy Alkonynapló.

Oravecz Imre: Ez a könyv nem klasszikus értelemben vett napló. Egy igazi napló dátumokkal van ellátva, és a nap eseményeit tükrözi. Az valóban egészen biztos, hogy soha nem írtam ilyet, és soha nem is fogok.

hvg360: Miért adódott éppen ez a forma? Arról is beszélt valahol, hogy nagyobb lélegzetű műbe már nem biztos, hogy belekezdene.

O. I. : Amikor befejeztem az előző könyvemet, felmerült a kérdés, hogy mit írjak ezután. Valami egészen rövidre gondoltam, de nem versekre. Akkor írtam néhány bejegyzést, és aztán folytattam. Nagyon igénytelen dolognak látszott – kezdetben. Persze ezzel is nagyon mellé lehet fogni, és nemtetszést kiváltani. Alig jelent meg, de a moly.hu oldalon valaki máris rettenetesen leteremtette a könyvet. Szánalmas siránkozásnak nevezi, és azt állítja, arról szól, hogy szerintem régen minden jó volt, most pedig minden rossz.

hvg360: És mit gondol, minden jobb volt?

O. I. : Hát, hogy gondolnám azt?! Persze, részint igen: volt, ami jobb volt, például a levegő, és egy öregnek az, hogy fiatalabb volt és képes volt egy csomó dologra, amire ma már nem. Nem volt annyi baja, annyi nyavalyája, annyi csalódása. Érthető, hogy ezt fiatalabbak nem értik, és nem tudják, hogy ez micsoda. Senki nem tudja addig, amíg csak olvas róla. Az öregség addig jó, amíg nincs. De talán egy újabb, egy hipotetikus Alkonynapló 2-be szánt bejegyzéssel folytatom a választ. Olvasom.