Andrási Andor: Az akkor 90 éves Fahidi Éva felszabadította bennem a szorongást
80 év fölött vett újabb fordulatot Andrási Andor sugárfizikus, a Sztehlo Alapítvány egyik alapítójának élete, mikor megismerte a holokauszt-túlélő aktivista Fahidi Évát, akinek élete utolsó éveiben a társa lett. A HVG Portré rovatában beszél arról, hogyan folytatja Fahidi küldetését, milyen volt Sztehlo Gábor gyermekotthonában, és mit gondol arról, mi a szabadság. Interjú.
HVG: Három szerette halt meg kegyetlen betegségekben szinte a karjaiban, az édesanyja, a csaknem 50 évig társ felesége, s most Fahidi Éva. Hogyan lehet ebből újra és újra felállni?
Andrási Andor: Amikor az édesanyám meghalt, 17 éves voltam, előttem állt az élet. Amikor a feleségem elment, rettenetesen kiborultam, nem találtam a helyemet a világban. Megkerestem a feleségem korábbi pszichiáterét, aki azt mondta, erre nincs recept, ki kell szenvedni. Elkezdtem hát naplót írni.
Azt hittem, nekem már több kapcsolatra nincs lehetőségem. Magányosan telt el hét év, aztán jött Éva, s az életemnek egy egészen különleges szakasza kezdődött 82 évesen.
HVG: Hogyan robban be ilyen életkorban az erős szerelem egy amúgy visszafogott ember életében?
A. A.: Éva, aki akkor 90 éves volt, önbizalmat adott, felszabadította bennem a gátlásokat, a szorongást, s ez új érzés volt nekem, akinek mindig, minden emberi kapcsolatomban az volt a fontos, hogy a társam érezze magát jól. Éva korábbi életében viszont ő adott a partnereinek, sosem ő állt a központban.