A világon csak pár ember tudja moszatokból megmondani, ki volt a gyilkos. Ő az egyik
Paola Magni rovartani törvényszéki szakértő, élőben csinálja azt, amit a filmekben látunk: a holttesten lévő lárvákból, planktonokból, rákokból mondja meg, hogy mikor halt meg valaki. Sok hírhedt ügyön dolgozott, volt, hogy száz disznót ásott el, 70 húsdarabot cipzárazott bőröndbe, vagy épp 120 pár cipőt dobott az óceánba, hogy azt kutassa, amit más nem. Olaszországban nőtt fel, Ausztráliában lakik, de világszerte hívják a megoldatlan bűntényekhez. Különösen ért a vízi ügyekhez, amivel szinte egyedülálló a világon. Most egy hosszú cikkben és egy podcastban is beszélt a munkájáról.
Paola Magni biológus doktoranduszként nem volt benne biztos, hogy tud majd segíteni a rendőröknek, de megígérte, hogy megpróbálja.
A Torinóban tanuló fiatal kutató 2012-ben csöppent bele Olaszország egyik hírhedt ügyébe, egy 16 éves lány halálának nyomozásába. Federica Mangiapelót egy tóban találták holtan, a testén nem volt semmi, ami bántalmazásra utalt volna. A válla ki volt ficamodva, a dzsekije csak félig volt rajta, a táskája és mobilja nem volt nála. A boncolás szerint szívrohamot kapott, csupán pár órával azelőtt, hogy megtalálták volna. A lány epilepsziás volt gyermekként, a nyomozók szerint nem volt kizárható, hogy egy roham okozta a halálát. A családja azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt a forgatókönyvet, és a média segítségével keresztül erős nyomást gyakoroltak a rendőrségre.
Ahhoz, hogy a rendőrség felvegye a kapcsolatot a fiatal biológus kutatóval, a véletlenek összjátéka kellett: Magni nem sokkal a lány halála előtt tartott egy prezentációt a carabinieri, azaz a csendőrség akadémiáján a vízi helyszínelésről. Ezen ott ült egy fiatal rendőr, akit aztán a Mangiapelo-nyomozásra szignáltak, neki jutott eszébe, hogy esetleg kérdezzék meg a kutatót, van-e valami módszer, amivel előreléphetnek a nyomozásban.
Amikor a rendőrök Magni segítségét kérték a nyomozáshoz, már gyanús volt nekik a meghalt lány barátja, de nem volt ellene közvetlen bizonyíték. Magninak azonban volt egy elmélete. Tudta, hogy ha valaki élve kerül egy tóba, és ott fullad meg, akkor a vízzel a tüdőbe került tavi plaktonokat a keringés még továbbviszi a vérbe, szívbe és az agyba. És ha valaki ott volt még a tóban, ugyanaz a plankton ráragad az ő ruhájára is, olyannyira, hogy egy mosógépes mosást is túlél.