A posztháborús káosz jelen van – Tena Stivicic, a 3tél szerzője a volt Jugoszláviáról, kelet-európai történetekről

6 perc

2024.02.19. 15:30

Négy generáció viszontagságos, részben saját emlékei inspirálta történetét írta meg a 3tél című, 2014-ben megszületett drámájában Tena Stivicic, aki a minap Budapesten járt, hogy megnézze a darabjából készült, Alföldi Róbert rendezte előadást a Radnóti Színházban.

HVG: A 3tél egy zágrábi családi házban játszódik három sorsdöntő évben. 1945-ben, amikor Tito már hatalmon volt; 1990-ben, a délszláv háború előtti utolsó békeévben, amikor egyre valószínűbbé vált Jugoszlávia felbomlása; és 2011-ben, amikor Horvátország uniós tagsága a célegyenesébe ért. A ház maga az ország?

Tena Stivicic: Inkább azt mondanám, drámainak és dramatizálhatónak találtam a helyszínt, mert ezen keresztül sok minden megmutatható Jugoszlávia múltjából. Azzal, hogy van egy folyton változó ház, amit az egyik rendszerben egy bizonyos osztályhoz tartozók felépíttettek, majd az új hatalom államosított és feldarabolt, hogy másik osztálybelieknek használatba adjon, ezután pedig jön az újabb rendszerváltás, és ismét magántulajdonba veszik. A folyamat rengeteg kérdést vet fel: vissza kell-e adni a házat az eredeti tulajdonosoknak, mi történik a lakókkal, ha nem tudják megvenni, az újdonsült kapitalisták rátehetik-e a kezüket? Nem feltétlenül az országról szól a darab, de tökéletes színházi metafora, hogy egyetlen helyszínen feltárjuk mindazt, amin egy ország átment.

HVG: Olyan sok az analógia, hogy akár Magyarországon is lehetnénk. Bárhol megeshet, ami a 3tél horvát családjával megtörtént?

T. S. : Jugoszlávia történelmének sajátossága, ahogyan az államok szövetsége összeállt, majd ahogyan szétesett. Mégis bizonyos politikai helyzetekben felfedezhetők hasonlóságok más térségbeli országokkal, a 3tél ezért is lehet érthetőbb a magyar közönség számára.

Tena Stivicic horvát dráma- és forgatókönyvíró
Reviczky Zsolt

HVG: Eredetileg angolul írta a színdarabot, 2014-ben Londonban tartották az ősbemutatót, azóta számos nyugati országban is előadták. Ön szerint mennyire volt érthető a mondanivalója nyugati szemmel?