Nagy Iván Zsolt: Balog Zoltán főbűne

Balog Zoltán kedd óta egy senki. Ha tényszerűek akarunk lenni, persze, ő egy kiemelt egyházi pozícióban lévő ember, aki az elképzelhető leggusztustalanabb utat választotta egy pedofiliához kötődő kegyelembotrányban. És aki elismerte ugyan, hogy támogató szerepe volt bizonyos K. Endre tisztára mosásában, de egy egyszerű – kb. „akit megillet” címzésű – bocsánatkérésen túl nem ment, helyette bizalmat kért, majd maradt is a reformátusok élén.

Reményei szerint alighanem Isten áldásával, bár erre nem vennénk mérget, ha a nevezett fennvaló létezik. Földi mércével azonban kedd este óta Balog Zoltán lelkész, püspök erkölcsi és emberi nulla. (Előtte sem a végtelenbe tört ez a mutató, de most ezzel tényleg ne foglalkozzunk – mindaz, amit nyúlós mozdulatokkal addig tett, felértékelődött a napokban történtek mellett.)

Szinte megválaszolhatatlan kérdés persze, hogy a református döntnökök többsége miért állt ki mellette. Miként számolnak el a támogató szavazatot leadók saját lelkiismeretükkel, bár éppen a keddi döntés teszi kérdésessé, hogy ez foglalkoztatja-e őket egyáltalán, vagy vannak ennél fontosabb szempontok – lásd egyházi és/vagy világi politikai érdekek, netán a hatalom, ne adj' isten a pénz, bár ezek csak ötletek, elméletek, lehet itt más is. Mit mondanak azonban akkor, ha a hívek is feszegetni kezdik ezt a kérdést?

Balog beismerése után ugyanis erre már nem lehet válasz az, hogy nincs ügy, kicsinyíteni sem lehet egy pedofília-botrányban játszott szerepet, hiszen ez olyan téma, amelyben a ruhára fröccsent legkisebb csepp is savként marja szét az egészet. Pláne, ha ez papi ruha, és pláne, ha nem is csak egy cseppről beszélünk, hanem arról, hogy a lelkész maga kavargatta a bödönben a büdös masszát. Szóval, azt kellene most megmagyarázni, hogy ez belefér.