Száz éve született az antináci, antipopulista és antidemokrata John Lukács, a világ egyik legszabálytalanabb történésze

Löwinger Pál orvos és Glück Magdolna gyermekét még izraelitaként anyakönyvezték, de már római katolikusként nevelték föl, és Lukács lett belőle. Elkötelezett hívőként élte végig az életét. Gimnazista korában rávetette magát az angol nyelvre. Két nyarat angol magániskolában töltött.

A zsidótörvények rá is vonatkoztak. A Pázmány Péter Tudományegyetem történész szakos hallgatójaként besorozták munkaszolgálatosnak. Megszökött, bujkált, így élte át és túl egy pincében Budapest ostromát.

Már 1946-ban is meg volt győződve róla, hogy Magyarország jövőjét a Szovjetunió fogja meghatározni. Emigrált. Cambridge-ben folytatta tanulmányait rövid ideig, de még abban az évben átköltözött az Egyesült Államokba. Itt először a Columbián kapott részidős tanársegédi állást, de 1947-ben már Philadelphiában telepedett le, és ott rögvest átvehette egy katolikus leányfőiskola, a Chestnut Hill College történelem tanszékének vezetését. A posztot 1974-ig töltötte be, de még 20 évig tanított itt, egészen nyugdíjba vonulásáig. Közben mint vendégprofesszor megfordult egy sor élvonalbeli egyetemen, a Columbián, a Princetonon, a Johns Hopkinson, a rendszerváltás után Budapesten az ELTE-n is.

Az idővel a katolikus leányfőiskolából is koedukált, mesterképzést és doktori képzést is adó, tekintélyes intézmény lett.

1953-ban jelent meg John Lukacs első könyve a nagyhatalmak és Kelet-Európa viszonyáról. Már ez a monográfiája is a témakör klasszikusának számított, és világszerte kötelező olvasmány lett történelem szakos hallgatók számára.