Újabb különös történettel jelentkezett a filmművészet vitatott zsenije, Michel Gondry

Bizonyos filmrendezők mindig ugyanazzal vannak elfoglalva: a fő művel. Itt van például Michel Gondry, a vitatott zseni, akinek klasszisát az is erősíti, hogy minél kevesebben értik, annál zseniálisabb lesz.

Bemutatóit ováció kíséri, mármint azok részéről, akik nem távoztak a vége főcím előtt, és máig sem tudják, miként kerültek oda. Gondry szabadon felhasználhatóvá és időtlenné tette a filmet azzal, hogy összedolgozta a szürreáliát a digitális technikával. Olykor megfordítja a cselekmény idejét, a történetet elemeli a földtől, valahová oda, ahol a legfurább asszociációk születnek. Az álom és a valóság határán ugrál, mindig kicsit közelebb maradva az álom birodalmához.