Eddig ismeretlen levelek árulkodnak arról, miért Haraszti Miklósé lett a Kádár-kor utolsó írópere
8 perc
2023.10.21. 14:00
„Ilyen messzire a szocializmus legmegátalkodottabb ellenségei sem jutottak el” – írta szerződésbontó levelében a Magvető Kiadó igazgatója 1973 tavaszán Haraszti Miklósnak a tervbe vett szociográfiájáról. A Darabbér-ügy hamar túlnőtt a könyvkiadói berkeken, de a következő hasonló esetben a hatóságok úgy látták, hogy azt „nem látszik célszerűnek” bíróság elé vinni.
„Most bevarrunk” – közölte diadalittasan 1973. május 22-én hajnalban a házkutatást irányító rendőr főhadnagy a 28 éves íróval, amikor pestlőrinci lakásán „megtalálták” a Darabbér című 140 oldalas „prózai mű” kéziratát. „Nem tudtam, hogy tegeződünk” – riposztozott a börtönbe csukással megfenyegetett, s rögvest őrizetbe vett Haraszti Miklós.
A szocializmusellenessége miatt inkriminált szociográfia szerzője a Belügyminisztérium Gyorskocsi utcai vizsgálati osztályán sem hagyott fel „pimaszságával”: minden érdemi kérdésre megtagadta a választ, s jegyzőkönyvbe diktálta, hogy ezt azért teszi, mert „a gyanúsítás koncepciózus, hamisan konstruált és állampolgári jogaimat sértő”. Mindehhez két nappal később – amikor kihallgatótisztje, Végső Gyula őrnagy terheltté nyilvánította – „csupán” egy bejelentést fűzött: „Szabadon bocsátásomig tartó éhségsztrájkba kezdek, a határozat elleni tiltakozás kifejezéseképpen.”
A szamizdatos múltú, s a rendszerváltás után egyebek mellett SZDSZ-es parlamenti képviselőként, majd az EBESZ sajtószabadság-felelőseként a mindenkori kormányokkal is hadakozó Haraszti az 1960-as évek közepén „tehetséges költőként” indult.
Versei, műfordításai és bölcsészkari akciózásai nyomán azonban igen hamar „zavarosfejűvé” lényegült át a hatalom szemében. Ennek például azzal adta a bizonyítékát, hogy az Új Írás című folyóiratban 1969 decemberében Che hibái címmel írt – kétségkívül ironikus, egyébiránt máig figyelemre méltó – verset. A funkcionáriusok hangját parodizálva többek között azt hányta a Kubai Nemzeti Bank éléről Bolíviába távozott, s ott felkelést kirobbantani szándékozó gerillavezér szemére, hogy „képmutató volt hiszen / saját eszméi erejében / sem volt hite // azt állította hogy nem lesz / sőt nincs is forradalom / hol nem csinálja senkise”.