Árendás Péter: „A rendszert az elit lázadása tudná megmozgatni, de az messze van ettől"
8 perc
2023.12.26. 05:00
A Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium nyugalmazott igazgatója szerint önmagában erőtlen a pedagógustársadalom, a tiltakozó karinthys és kölcseys tanárok kirúgása pedig jól mutatja: ennyi elég volt ahhoz, hogy a tanárok értsenek a retorzióból. Árendás Péter 1989-ben lett az Illyés igazgatóhelyettese, később igazgatója. Arról is beszélgettünk vele, mitől volt „kegyelmi állapot” a rendszerváltás első néhány éve, és miként élte meg az Orbán-kormányok központosítását.
hvg360: 2019-ben egyedüliként pályázott az Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium igazgatói posztjára, ahol 30 éve dolgozott vezetőként. 1989-től igazgatóhelyettesként, 2004-től igazgatóként. Kásler Miklós miniszter azonban elutasította a pályázatát. Akkor a sajtó nagyon felkapta a hírt, politikai okokat sejtve az ügy mögött. Voltak előzményei az esetnek?
Árendás Péter: Nem, és az esetemben nem jelenthető ki tisztán az, hogy politikai okokból nem lehettem egy újabb, ötéves ciklusra igazgató. Megbízott igazgatónak ugyanis még egy évre kineveztek, amit további egy évvel meghosszabbítottak, egészen a nyugdíjazásomig. Más kérdés, hogy az Illyés mindig is egy szókimondó intézmény volt, mi sosem tettünk lakatot a szánkra, bármilyen kormány vezette ezt az országot. A pályázatomban is leírtam, hogy a felnőttkor küszöbén mindenkinek el kell döntenie, érdekek vagy értékek mentén kíván élni. Többen ezt a mondatot hozták összefüggésbe a pályázatom visszautasításával.
hvg360: 1980-ban került az Illyésbe, akkor még matematika tanárként. Összehasonlítva a mai viszonyokkal, milyen volt pedagógusnak lenni a rendszerváltás előtti kilenc évben?
Á.P.: Olyan alaphangulat lengte be ezeket az éveket, amely arról szólt, hogy mindenki hagyja békén a másikat és senki ne bolygasson lehetőleg semmit. Ha a pedagógus az akkori hatalom szempontjából nem mondott túl kirívó dolgokat, akkor hagyták nyugodtan dolgozni. Ez a kilenc év a közoktatásban nyugodt, álmos, langyos víz volt, igazából semmi jelentős nem történt.
1987 után azonban már lehetett érezni, hogy meg fog változni a világ. Vihar előtti csend volt. A politika egészen jelentéktelen szerepet töltött be a pedagógusok életében, a hatalom nem zavarta különösebben a köreinket. A véleményszabadság legalább olyan szinten volt, mint ma, csak az emberek nem feszegették a határokat, amelyek sokkal homályosabbak voltak, mint most.
Ma az ember tisztában van vele, hogy mikor lép át egy határt. Jelen helyzetben világosabban ki vannak jelölve, mindenki tudja, hogy meddig mehet el.
hvg360: 1989-ben az iskolák átkerülnek a tanácsi rendszerből az önkormányzatiba. Ön ebben a változékony időszakban lesz igazgatóhelyettes, később igazgató. Intézményvezetőként milyen kihívásokkal kellett a rendszerváltáskor szembenéznie?