Áthallásokkal a ma kínjait is megidézi a szabad lelkű Pinokkióról szóló vígszínházi musical

A felnőttekből a gyermeket, a gyermekekből a tudásszomjat, a kalandvágyat hívja elő. A vígszínházi Pinokkió-mesének nem az a tétje, hogy az életre kelt, kíváncsi, mihaszna fabábúból szófogadó, igazmondó gyerek lesz, hanem a mindenkori tékozló fiú hazatérése a nehezebbnél nehezebb megpróbáltatásokkal kikövezett kerülőutakat megjárva. Olyasvalakié, aki nem rossz, csak más, mint a többiek. A világra nyitott, azt egyszerre megismerni, befogadni vágyó, veszélyérzet nélküli naiv lény.

A Presser Gábor – Sztevanovity Dusán szerzőpáros 35 éve, A padlás óta kereste a témát, amiből musicalt faraghat. Az ihlet másfél éve a Pinokkió képében jött el. A gyermekirodalom egyik alapműve, Carlo Collodi meséje zenés, családi roadmovie-változatként elképesztően kreatív fantázia- és látványvilággal elevenedik meg a színpadon, Keresztes Tamás rendezésében, hétfős zenekar kíséretében. A musicalben ábrázolt eleven, faforgács- és életszagú Pinokkió a közelébe sem jön a Disney-feldolgozások idealizált világának.