A finomfőzelék olyan, amilyen, viszont nagyon drága – még a kivételezett közétkeztető cégeknek sem megy jól

Míg az éhesen hazatérő kisiskolások és a kórházi „üres zsömlék” kérdése gyakori téma otthon, a szolgáltatók problémáiról kevesebb szó esik. A koronavírus-járvány előtt azok a közétkeztető cégek számítottak sikeresnek, amelyek nagyon hosszú időre kötöttek szerződést az önkormányzatokkal, bebetonozva saját szerepüket és befagyasztva a piaci verseny lehetőségeit. Az utóbbi időszakban mégsem egyértelmű, hogy nekik áll a zászló, az akár öt–tíz évre kötött szerződések nem tartották jól az értéküket az inflációs környezetben. Tovább nehezítette a cégek működését, hogy a járványügyi veszélyhelyzet lejártáig nem emelhették a díjaikat.

Persze a közétkeztető cégekre mindig van panasz, s nem is alaptalanul. Tavaly bebizonyosodott, hogy a fogyasztók nem csalódtak érzékszerveikben: a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 1435 ellenőrzést végzett, s minden harmadik esetben elmarasztalta a konyhákat. Ez persze nem vigasz a családosoknak, akik a tavaly októberi 17–19 százalék után idén októberben az iskolai, óvodai étkezés újabb 19–20 százalékos drágulásával szembesültek. Nem meglepő ugyanakkor, hogy nem cserélték tömegesen házi kosztra a menzai étkezést, az élelmiszer-infláció ugyanis azonos időszakban 40, illetve 10 százalék volt.

A közétkeztetés költségei négy olyan összetevőből állnak össze, amik különösen megsínylették az elmúlt évek válságait: élelmiszer- és energiaárak, szállítási és bérköltségek. A Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségének becslései szerint a rezsiköltségek, amelyek korábban csupán a 3–5 százalékát tették ki a közétkeztetéssel foglalkozó cégek költségeinek, 2022 őszén akár a tízszeresére emelkedhettek.