Mercedes motorháztetőkön az ismeretlenségből a halhatatlanságba – Selma Selman az acb Plus Galériában
„Boszniából jövök, vagyis Kelet-Európából, a Balkánról, nő vagyok és roma. Ez így együtt a legrosszabb kiindulópont, mégis ebből, a semmiből hoztam létre mindazt, amim mostanra van” – mondja Selma Selman aktivista és képzőművész, aki még mindig csak 32 éves, de már a legjobb képzőművészeti vásárokon és nagy presztízsű kiállítóterekben lehet látni a munkáit. Elismerések, felkérések, rangos alkotói ösztöndíjak – gyors, szinte szédítően gyors művészeti karrier. Bár ezt ő nem egészen így gondolja.
„Gyors? Évek munkája van ebben! 17 éves korom óta dolgozom, nem volt könnyű. Meg kellett harcolnom azért, hogy elérjek oda, ahol most tartok”– mondja Selman, akivel múlt pénteken nyílt budapesti kiállításának megnyitója előtt beszélgetünk az acb Plus Galériában.
„Tudják rólam, hogy keményen dolgozom. Így van, de én okosan dolgozom, használom a fejem. Tudni kell, hogyan oszd be az idődet. Ha nincs időd magadra, akkor valamit rosszul csinálsz. Nagyon fontos számomra a jó mentális állapot, mert sok dolgot csinálok egyszerre. Holnapután nyílik egy nagy kiállításom Berlinben, aztán decemberben forgatom az első játékfilmemet, egy helyspecifikus kísérleti filmet, aminek lesz ugyan kreatív igazgatója és producerei, de én írom, rendezem és én leszek az egyik főszereplője is. De eljöttem ide, mert tudom, hogy ez most fontos. És mert hálás vagyok az acb-nek amiatt, hogy 2017 óta folyamatosan képviselnek; hogy már akkor hittek bennem, amikor még nem látszott, hova jutok el majd.”
Amiben Selma Selman a legjobb, az a saját történetének autentikus, hatásos módon való megjelenítése és képviselete, amihez a kortárs vizuális művészet eszköztárát virtuóz módon használja. Számos médiumban (festészet, performance, fotográfia, zene, video, film) van otthon; gondolatait, érzelmeit és indulatait egyéni, friss, és sokszor meglepő módon fejezi ki.