Nehéz-Posony Kata: L. Simon saját magát rúgta ki, avagy ezért baj, ha a jog a politika csicskása

A múzeum igazgatójának kirúgása eszembe juttatja, hogy annak idején (2021-ben), amikor a „gyermekvédelmi” népszavazást kezdeményezte a kormány, akkor egy bátor ügyfelünk képviseletében a TASZ jogsegélyszolgálata keretében jogorvoslatot kértünk valamennyi kérdéssel szemben. A népszavazási kérdések alapvetően a nemváltoztatás köré csoportosultak, így lényegesen konkrétabban voltak a megszületett – elvileg a pedofília visszaszorítását célzó – jogszabály megfogalmazásánál.

Mégis a kérdéseket részben azon az alapon támadtuk, hogy

túlzottan tág értelmezésre adnak alapot mind a jogalkalmazói, mind az érintetti oldalon,

ezért nem tudható előzetesen a választó részéről, hogy akár az igen, akár a nem válasz esetén pontosan milyen intézkedésekre kell számítania. Természetesen támadtuk a hatályos gyermekvédelmi jogszabályok, a nemzetközi egyezmények és az alapjogok mentén is, de ez most másodlagos. A népszavazás formálisan ugyan elbukott, de azt megelőzően megszületett a törvény („gyermekvédelmi” – lásd: homofóbtörvény), amelyre hivatkozva a kultúra ellen most – közben szemet szúró diszkriminációt alkalmazva – általános támadásba lendült a kormányzat.