Budapesti fura szerzetek: Kováts László, a sikkasztó könyvtáros
Amekkora káosz volt a múlt század elején a Nemzeti Múzeum könyvtárában, talán sosem bukott volna le a tolvaj, ha nem válik kapzsivá.
1909 szeptemberének első napjaiban egy furcsa bűneset végjátéka tartotta lázban a fővárosi újságok olvasóit, mindenhol Kováts László könyvtáros szökéséről lehetett olvasni. Kováts ugyanis miután rafináltan visszaélt a Nemzeti Múzeumban betöltött állásával, a lebukását követően megszökött a Nyugati pályaudvaron rá várakozó rendőrök elől, majd egy többnapos, egészen a stájerországi Bruck an der Mur városáig tartó, tragikusan végződő embervadászat vette kezdetét.
Kováts László történetét mára már elfeledték és nekünk sem lenne tudomásunk róla, ha nem olvastuk volna el részletesen a legutóbbi anyagunkhoz Réthy László levelezését. A Lőwy Árpádként trágár verseiről ismert muzeológus ugyanis a főnökének, Hampel Józsefnek írt levelében szóba hozza Kovács (sic!) sikkasztását, ami Réthyt annyira megrendítette, hogy a téboly kerülgette tőle. Bár a Numizmatikai közlöny 1995-1996-os számában megjelent levelezést alaposan ellátták lábjegyzetekkel, ehhez a részhez azonban annyit írtak a szerkesztők, hogy feltehetően Kováts Lászlóról van szó, aki a Nemzeti Múzeum könyvtárának (a mai OSZK-nak) volt könyvtárosa, de a sikkasztási ügyéről nincs tudomásuk.
Szerencsére az elmúlt közel 30 évben jelentősen fejlődtek a szobakutatók lehetőségei, nem utolsó sorban az Arcanum digitális adatbázisának köszönhetően, ahol pár kattintással hozzáférhet az ember a korabeli lapokhoz és onnantól kezdve már nem nehéz felvenni a fonalat.