Több mint sírok együttese: kultúrtörténeti séta három budapesti temetőben
Megismernénk a fővárosi temetők hangulatát? Hova érdemes menni, ha különleges szobrokat és építészeti értékeket szeretnénk látni? Mindenszentek és halottak napja alkalmából kerületmustra-sorozatunk rendkívüli kiadásában "temetőmustrával" jelentkezünk.
Vannak, akiket elborzaszt a temetők látványa, vannak, akik érzelmi okokból képtelenek szeretteik sírhelyét meglátogatni és vannak olyanok is, akik kifejezetten szeretnek sírkertekben bóklászni, érdekes sírkövek vagy feliratok után kutatva. A közelgő ünnepek alkalmával három, egymástól eltérő hangulatú temetőbe látogattunk el. Mostanában a legtöbb temetőben sokan látogatnak elhunytjaik sírjához, van azonban olyan, például a Salgótarjáni utcai zsidó temető, ahol különleges, csendes és elmélyült sétát lehet tenni.
Az 1874-ben megnyílt sírkertet a Fiumei úti temető területéről választották le, a két temető között fal húzódik. 1874 és 1892 között a Salgótarjáni utcai volt a fővárosi zsidóság egyetlen működő temetője, ahova egyaránt temetkeztek neológ és ortodox hívek is. A 6,5 hektáros területen fekvő sírkertben 1904-ben nagyobb átalakítások kezdődtek. A kinevezett műszaki tanácsos Lajta Béla építész - a szecessziós és art déco stílus egyik kimagasló hazai képviselője - volt, az ő nevéhez fűződik a temető monumentális szertartási épülete, emellett számos síremléket is ő tervezett a Salgótarjáni utcába.
1913-ban az átalakításokat követően új díszsort hoznak létre, amely a mai napig az egyik leglátványosabb része a temetőnek. Itt nyugszik többek között Magyarország első zsidó minisztere. Vázsonyi Vilmos síremlékén a következő olvasható: „ügyvéd, valóságos belső titkos tanácsos, Nagymagyarország Igazságügyi Minisztere 1868-1926”.
Monumentális, fekete márványból készült síremléke van Lovag Wechselmann Ignác műépítésznek is, aki főleg építőmesterként dolgozott, sok olyan épületen, amelyet Ybl Miklós tervezett, ilyen például a Várkert Bazár vagy a Fővámház. Végrendeletében 1 400 000 koronát adományozott a vak gyermekek intézetének fenntartására, annyi kikötése volt csak, hogy az intézetbe fele-fele arányban vegyenek fel keresztény és zsidó gyermekeket. A vakok intézetének épületét pedig az imént már említett Lajta Béla tervezte.