Tudta, mikor kell megfeszíteni a húrt, és mikor kell visszavonulni - Sólyom László emlékére

Tekintély – a Sólyom Lászlóval kapcsolatos nekrológok egyikéből sem maradhatott ki ez a kifejezés. Ha vannak is vitatott pontok a minap elhunyt államfő munkásságában, azt, hogy a szó klasszikus értelmében vett tekintély volt, még politikai ellenfelei sem vonták soha kétségbe. E tekintély súlyát azonban nem az olyan – gyakran külsőségekkel is nyomatékosított – dolgok adták, mint hogy ő vezette be a talár használatát az Alkotmánybíróságon, és általában véve is nagy jelentőséget tulajdonított protokolláris formaságoknak; például szinte mindenkivel magázódott.

„Nem címkézem magam. Én vagyok a belga Magyarországon" - Majtényi László írása Sólyom László emlékére

„Ha Sólyom pályájára tekintek, jövőnk perspektívájából is esélyt jelez. Jó dolog, ha a szabadelvű konzervatív hagyomány eleven, vagy legalább azzá tehető. E konzervativizmus nélkül, ideértve a demokratikus és humanista baloldalt, a nem konzervatív liberális irányzatokat, valamint az összes többit, aligha létezhet egészséges közélet."

Tekintélyének valódi súlyát az adta, hogy azt nem a valahová tartozásából, nem személyes kapcsolati hálóból merítette. Kevesen hitték el neki, hogy csak azért küzdött például az Alkotmánybíróság első (majd újraválasztott) elnökeként a legmagasabb közjogi méltóságokéval vetekedő juttatásokért, szolgálati luxusautóért és -lakásért, hogy az általa vezetett intézmény az azt megillető, legmagasabb polcra helyeztessék az 1990 után kialakult új közjogi berendezkedésben.