Nem akart drámát írni, de írattak vele, aztán jött a világhír és a Nobel-díj – Jon Fosse portréja

Jon Fosse irodalmi Nobel-díja több szempontból is tanulságos és érdekes. Legelőször például a szerző nyelve miatt.

Magyarországról nézve azt gondolná az ember, hogy egy norvég szerző norvégul ír. Hát nem ez a lehető legtermészetesebb? De, persze. Csakhogy két hivatalos norvég nyelv van, a bokmål és a nynorsk, és amíg az 5,3 millió norvég többsége a bokmålt használja, a nynorskot csak a 12 százalékuk, körülbelül 600 ezren. Ennek a 600 ezernek a nagyobbik része Nyugat-Norvégiában lakik. Jon Fosse pedig nyugat-norvégiai, és ennek a kisebbségnek a nyelvén ír, ráadásul sok olyan szót használ, amelyet a saját vidékének a tájszólásából merít.

Ezt ahhoz lehetne hasonlítani, mintha egy magyar irodalmi Nobel-díjas moldvai csángóul írna. Persze erősen sántít a hasonlat, mivel mindkét norvég nyelvet kötelezően tanítják az iskolában, tehát elméletileg mindenki el tudja olvasni Fossét. A gyakorlatban ugyanakkor a többségi nyelvet, a bokmålt beszélők nem biztos, hogy olyan könnyedén olvassák a kisebbségi nyelvet, a nynorskot, mivel csak második nyelvként tanulják, és legendás, hogy a bokmålt beszélő nebulók mennyire utálják és feleslegesnek tartják.