Parti Nagy Lajos: Ezt a rezsimet meg kellene buktatni. De Magyarországon most nincs erő a radikális változáshoz

HVG: Olykor egész műveken át nő hangján szól, Sárbogárdi Jolánnak még a szerzőséget is átengedte. Árnyékporocska címmel töredék ismeretekből összerakta Kner Piroska egyéniségét. Nagyobb odafigyelést követelnek az ilyen szerepjátékok, mint az átlagos prózai férfi hősök jellemének megformálása?

Parti Nagy Lajos: Nem, nem mondanám, e hősöknek, akik minden porcikájukban nők, a nyelvét kellett mindenekelőtt megtalálnom. Természetesen múlhat a szerző társadalmi és/vagy biológiai nemén, talán egy hosszú, bonyolult lélektani regény esetén lehet probléma, de az én írói tapasztalataim szerint ez nem akkora s nem olyasféle különbség, hogy ne lehetne könnyűszerrel női szerepekbe belehelyezkedni. Ahogy a melankolikus, depressziós lúzer szerepébe, hisz Sárbogárdi Jolán az. Az is. Meg író, szerelmes, becsvágyó.

HVG: József Attilát a Noteszban „továbbéltetni” csak-csak komolyabb fejtörést kívánt.

P. N. L. : Éppannyi fejtörés, mint minden fontos, izgalmas munka. És noha jellege szerint tragikomikus, rengeteg örömöt okozott. Szövegörömöt. A felkérés egy öregkori József Attila-vers megírására szólt. Én töredékeket írtam, miket hősöm irkál a noteszébe egy elmeintézetben, ahová bezárták. Az így létrejött sorok rejtettebb vagy nyilvánvalóbb József Attila-parafrázisok, továbbírások. Persze ad absurdum, minden az, hiszen József Attila életműve megkerülhetetlen a magyar költészetben. Ahogy visszaemlékszem, nagyon kézre állt, úgy éreztem, a végtelenségig tudnám folytatni. Egyébként A test angyala írásakor is volt ilyesmi érzésem. De a túl sok egyszer csak túl kevés lesz. Tudni kell abbahagyni idejében.

Reviczky Zsolt

HVG: Ha alkata szerint nem is szokott kerek évfordulók idején visszatekinteni, most rákényszerült, amikor a Magvető által a 70. születésnapjára szánt, az összes versét közreadó kötetet állította össze. Mit látott közben?