Orbán, Hszi, Erdogan és a többiek, diktátorok a 21. században – 6. rész: Manipulált ellenzék, manipulált adatok

6 perc

2023.10.02. 15:45

Hogyan tartja hatalmon a diktátorok legújabb generációját az információ manipulálása, valamint a demokrácia színlelése? Hitler, Sztálin és Mao az erőszakot, a félelmet és az ideológiát hívták segítségül egyeduralmuk fenntartásához. Manapság azonban a tekintélyelvűség fogalmát médiatudatos „erős emberek” alakítják, akik a szavak és az érdekeiket szolgáló hírmagyarázatok mesterei. Az olyan politikusok, mint Jair Bolsonaro, Recep Tayyip Erdogan, Hszi Csin-ping és Orbán Viktor az információ torzításával és a demokratikus formák kijátszásával gyakorolják hatalmukat az állampolgáraik felett. Szergej Gurijev és Daniel Treisman könyve a tekintélyelvűség új formáját írja le, miközben bemutatja a spindiktátorok felemelkedését és hatékony módszereit. A kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.

Daniel Treisman – Szergej Gurijev: Spindiktátorok
Sorozatunk előző részeit itt olvashatja. A könyvet ide kattintva megrendelheti a kiadótól.

Ahelyett, hogy valódi ellenzéki politikusokkal foglalkoznának, a diktátorok időnként klónozzák a sajátjaikat. Szingapúrban Li Kuang-jao utódja, Go Csok Tong „kinevezett tagokkal” személyesítette meg a parlamenti ellenzéket. Go azt mondta, azok a képviselők, akiket esetleg a szavazók választottak volna, „nem olyanok voltak, akikre rábízta volna a fékek és ellensúlyok rendszerét”. Továbbá arról is beszélt, hogy nem hisz „az állandó civakodásban és hatalmi harcban”.

Más spindiktátorok a rendszer részévé tettek vagy egyszerűen feldúltak létező ellenzéki pártokat. Kazahsztánban Nazarbajev emberei 2011-ben csendben elintézték, hogy egy rezsimhez lojális képviselő vegye át a korábban kormánykritikus Ak Jol párt irányítását. Az Ak Jol előző vezetője pedig „a kormány egy kipárnázott pozíciójába” került.

A rendszer részévé tett pártoknak a putyini Oroszországban külön nevük is van: a Kommunistákat, az Igazságos Oroszországot és a nacionalista Liberáldemokrata Pártot „a rendszerhez tartozó ellenzék” gyűjtőnéven emlegetik, hogy megkülönböztessék őket attól az ellenzéktől, amely tényleg kritikus a kormány munkájával szemben, és nem csak eljátssza ezt, miközben titokban megszavazza a törvényjavaslataikat.