Hasbeszélő: Egy szelet Balkán az Újlipótban
4 perc
2023.09.01. 17:45
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen az újlipótvárosi Hollán Ernő utcában.
Csevapcsica, pljeskavica, ajvár – a délszláv népek konyhájának szentháromsága, ami legtöbbünknek a nyaralásokat idézi. Mert úton-útfélen Horvátországban, Dalmáciában, Szlovéniában, Szerbiában, Boszniában, az adriai tengerparton biztos, hogy megkóstoltuk a grillen, faszénen sült, füstös, fűszeres, darált húsos ételeket a mellőlük elmaradhatatlan darált paprikás, padlizsános, hagymás kísérővel.
Az idősebbeknek, akiknek annak idején még „Jugóba” eljutni is kiváltság volt, a szentendrei Görög kancsó étterem lehetett a honi lelőhely. Jóval az ezredforduló után jelent meg a pesti Rákóczi út árkádjai alatt a Montenegrói Gurman gyorsétterem, itt írtunk róla. Kísérletező kedvű gasztronautáknak pedig egyetlen autentikus kiadvány kínált recepteket Balkáni ételek címmel. A ljubljanai Forum kiadó magyar nyelvű 1987-es kötete albán, bolgár, görög, török, román és jugoszláv ízeket ígért. Már 2007-et írtunk a szabad jövés-menés jegyében, amikor Kern Ágnes a Balkán ízei című könyvében bátran jelenthette ki: „Hogy ki találta fel, hozta-vitte tovább valamelyik receptet, már nem is fontos. Csak az ízek számítanak, a jó szakács és a vendégszeretet”. No, meg a jó hús és a jó tűz.