Hogyan oldjuk fel az örökölt traumákat? - 1. rész: Élet és halál a szerelmi viszonyokban
6 perc
2023.08.19. 17:00
Akiket szeretünk, és akik felneveltek minket, bennünk élnek. Megtapasztaljuk a lelki sérelmeiket, látjuk az emlékeiket álmainkban. Családi traumáik tudattalanul is összeköthetnek minket a múlttal. Bár többnyire nem vagyunk ennek tudatában, a titkok, a múltban elszenvedett traumák befolyásolják az életünket és meghatározzák a cselekedeteinket a jelenben. A neves pszichoanalitikus, Galit Atlas átütő erejű könyve saját életútján és páciensei történetein keresztül mutatja be, hogyan következnek a hibás döntéseink és megakadásaink az érzelmi örökségünkből. Ugyanakkor segít, hogy tudatosítsuk és feloldjuk ezeket, és elinduljunk végre a kiteljesedett élet felé. A kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Eve heti kétszer egy órát autózik, hogy találkozzon velem. Azt mondja, utál vezetni, és azt kívánja, bárcsak valaki elhozná, megvárná a rendelő előtt, majd hazavinné. Nem arra vár, hogy szórakoztassák, még csak beszélgetésre sem vágyik. Beérné annyival, hogy a sofőr mellett ülhet, és hallgathatja a háttérben szóló zenét.
Elszomorodom, amikor arról beszél, hogy némán ücsörög a sofőr mellett. Magam elé képzelem kislányként, aki próbál jól viselkedni és csendben maradni, senkit sem félbe[1]szakítani, kerülni a bajt, úgy tenni, mintha nem is létezne.
Az egyik első ülésünkön megkérdeztem, mi a legkorábbi gyerekkori emléke. A következőket idézte fel: „Ötéves koromban az iskola előtt vártam, hogy anyám értem jöjjön, de megfeledkezett rólam. Arra jutottam, hogy ott kell ülnöm és várnom, amíg eszébe nem jutok. Légy türelmes – mondtam magamnak.”
Az első gyerekkori emlék sokszor magában rejti a későbbi terápia fő összetevőit. Gyakran jól példázza azokat az okokat, amelyek miatt a páciens terápiára adja a fejét, és képet ad arról is, hogyan látja önmagát. Minden emlékben ott lapulnak korábbi és későbbi elfojtott emlékek is.
Eve első emléke arról mesél nekem, milyen élmény, ha megfeledkeznek rólunk. Lassacskán kiderül, hogy gyakran hagyták magára szülői felügyelet nélkül, és három kisebb testvérével egy olyan családban nőtt fel, amelyben az elhanyagolás és az érzelmi sivárság volt jellemző.