Hasbeszélő: A tóparti csárda, ahol a nagytermészetű húsevőkre bazíroznak

Amikor javasoltuk barátainknak, menjünk a Slötyihez, azt hitték, viccelünk. Pedig a Pilisszentiván határában elterülő bányatavat tényleg így hívják. Igaz, valamikor réges-régen a nép ajkán született a neve az iszapolást jelentő német Schlammung szóból, amit addig-addig mondogattak, míg hivatalossá lett. A fáma szerint, a környékbeli öregek aztán el is kezdték becézni Slötyinek. A tó körül sétálóút, a fövenyes északi part csábít a strandolásra, s bár nem kijelölt fürdőhely, az úszódresszek nem maradnak szárazon… Déli partján a Pilisi Bányászok Horgász Egyesület és a Csali Csárda, szomszédságában – egykori autósmozi helyén – a község büszkesége 2016 óta a tűzoltószertár épülete. Ugye azt tetszenek sejteni, hogy sem horgászni nem akartunk, sem kivárni a lánglovagok vonulását.

Éhesek voltunk, a delet már elharangozták. Lévén, hogy pilisszentiváni kiruccanásunk előtt, szűk kéthetes nyaralásunk idején leginkább tengeri herkentyűket eszegettünk, vágytunk valamire, ami csípős-piros, panírozott és – bár nem szeretjük ezt a szót – legyen némi magyaros fíling. A vízközeli kockásabroszos csárda ideális választásnak tűnt. Sok éve nem jártunk itt, vitt a kíváncsiság is, változott-e valamit, vagy olyan hely, ahol megállt az idő.