De mit keres két pingvin a lakótelep közepén? Kerületmustra Pestszentlőrincen
Szuper dolgok történtek Budapesten, amikor egy-egy újonnan benépesült környék tervezésekor valaki arra is gondolt, hogy élhető legyen a hely, ne csak ledobjanak oda több ezer embert. Pestszentlőrinc nagy része egy ritka jó példa erre: ott több történelmi időszakban is úgy kezelték a népességrobbanást, hogy annak az eredményeként a város egyik legszerethetőbb környéke jött létre. Nem ezt szoktuk mutogatni a turistáknak – ők csak a repteret látják a XVIII. kerületből –, de arra, hogy valaki itt éljen, a lehető legjobb ajánlat ez.
Budapestre még az erre élők is gyakran szoktak úgy tekinteni, mint ahol az érdekes dolgok legjobb esetben is a Hungária körútnál kezdődnek el, attól kifele csak aludni jár az ember. Pedig csak az Örs vezér tere – Kőbánya-Kispest vonaltól kifele nagyjából 600 ezren élünk, többen, mint Debrecenben, Szegeden és Miskolcon együtt. És sok az olyan hely arrafelé, amely önmagában is értékes.
Kerületmustra sorozatunk alapötlete akkor született meg, amikor egyszer a szerkesztőségben azon bosszankodtam, hány olyan helye van Kelet-Pestnek, azon belül is saját kedvencemnek, Pestszentlőrincnek, amiről emberek tömegeinek fogalma sincs, hogy egyáltalán létezik, miközben a környék jelentős része annak a mintapéldája, hogyan kell jól megtervezni egy külső kerületet.
Pestszentlőrinc történetét alapjaiban határozza meg az, hogy az elmúlt 140 év egészen változatos történelmi-társadalmi változásaiban kellett többször gyors és nagy népességugrást kezelnie. 1890-ben még kilencszázan sem éltek ott, 1930-ra már a 40 ezret közelítette a népessége; aztán az 1960 és 1970 közötti nagy Budapestre költözési hullámban tíz év alatt 70 ezerről 90 ezer fölé ugrott a lakosságszám.
Ennyi embert vagy csak ledobnak egy helyre, mint ahogy a város rosszabb részein látjuk, vagy egy kicsit gondolkoznak is, hogyan lehet élhető tereket kialakítani – a mai XVIII. kerület nagy részén ez történt.
Menjünk itt kicsit vissza az időben.