Szekeres Imre: Az Orbán-kormány nem tesz meg mindent, hogy megvédje Magyarország biztonságát

A vilniusi NATO-csúcs és a Prigozsin-show után arra készülhetünk, hogy a XXI. században végig jelen lesz Ukrajna, illetve rajta keresztül Európa és Oroszország feloldhatatlan ellentéte és katonai szembenállása. Ismét bebizonyosodott, hogy a történelem nem ért véget, és ez ismét százezrek életébe került. Az ellentmondásos kelet-európai történelmi háttér, a politikai, gazdasági érdekviszonyok, és a sokrétű felelősség a konfliktus eszkalálásáért lehetetlenné teszi, hogy bármilyen megoldás elfogadható legyen egyidejűleg Ukrajna és Oroszország számára.

• Nagyhatalmi garancia sem jöhet szóba, hiszen Oroszország számos nemzetközi szerződést megszegett, amelyben nemzetközi jogi ígéretet tett Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására.
• Az EU sem fogja felvenni Ukrajnát a háború vége előtt, és ráadásul utána sem tekinthet el a tagsági feltételektől, és attól sem, hogy Ukrajna felvétele nem előzheti meg a régóta várakozó balkáni államokét.
• Ukrajna ugyanakkor nem fogadhatja el, hogy lemondjon a nemzetközi szerződésekben rögzített területeiről, mert az ukrán társadalom és az állam szétesne, és ki lenne téve további orosz agressziónak.
• Oroszország viszont nem mondhat le a Krímről és az eddig elfoglalt területekről, illetve a két „népköztársaság” még el nem foglalt részéről, mert az viszont az orosz állam dezorganizációjához vezetne.

Azok, akik az USA érdekeit szolgáló proxy-háborúnak tekintik az orosz-ukrán konfliktust, úgy gondolják, ha az ukránok szavazhatnának, akkor a többség támogatná, hogy legyen vége a háborúnak, cserébe beáldozva Krímet, a négy megyét és a majdani NATO-csatlakozást. Arra nincs válaszuk, hogy ha az ukránok kiírnák a népszavazást, miért ne omlana össze az ukrán hadsereg, szabad utat engedve az orosz megszállásnak és egy bábkormány felállításának.