Ikonikus magyar márkák külföldi kézben – így élte túl a történelem viharait a Túró Rudi és a Boci csoki
Alig akad olyan történelmi, ikonikus magyar márka, vállalat és gyár, amely még magyar kézben van, vagy legalábbis ne fordult volna meg külföldi tulajdonban. Ami magyar maradt, az nagyrészt eltűnt a süllyesztőben.
Sikerrel zárult a Dunaferr eladása: a vevő a Liberty Steel Central Europe Kft, a hasonló nevű brit-indiai cég magyar leányvállalata. A vételár végül 55 millió euró lett (mai árfolyamon közel 21 milliárd forint), az ajánlattételkor a minimumár 52,9 millió euró volt. Bár a magyar kormány a múltban többször jelezte, hogy az állam visszavásárolná a hányatott sorsú, 2004-ben orosz kézbe privatizált vasművet, ezúttal ez valahogy nem merült fel. Nem meglepő módon: a magyar költségvetés pocsék helyzetben van, az állami beruházások befagyasztása, nem felvásárlása zajlik – kivéve a kivételt, a Vodafone megvételét azért sikerült tető alá hozni.
A Dunaferr története nem különleges, alig akad olyan régi, nagy, ikonikus magyar vállalat vagy cég, amely még magyar kézben lenne, vagy legalábbis ne fordult volna meg külföldi kézben. A közös pont persze az esetek nagy részében a rendszerváltást követő privatizáció, amikor a nagy állami vagyonelemek többségét külföldiek vásárolták fel.
Ami magyar kézbe került, azt a tulajdonos sok esetben nem tudta működtetni, végül vagy eltűnt, vagy külföldi kézbe került. Ami állami tulajdonban maradt, azt a tulajdonos sok esetben nem tudta megfelelően működtetni, végül vagy eltűnt, vagy külföldi kézbe került – nem mellékes tényező, hogy az elmúlt szűk negyedszázad során az állami költségvetés – ahogy most – többször került szorult helyzetbe, mikor is jó ötletnek tűnt pénzzé tenni állami vagyonelemeket. Ez kisebb mértékben, de most is terítéken van.