Simó György kockázati befektető: „Orbán Viktor sok tekintetben olyan, mint egy vállalkozó"

HVG: Sok mindennel foglalkozott, de engem inkább az érdekel, miért hagy abba valamit?

Simó György: Ahogy mondani szokták, amit nem kezdesz el, azt nem is tudod befejezni, és én annyi mindent szeretnék kipróbálni. Építeni szeretek, ott lenni az ötletek születésénél. Minden érdekel, amiben van szellemi izgalom, amit még nem csináltak meg. Ami kész van, az már sokkal kevésbé inspirál cselekvésre.

Akár alternatív, akár mainstream dologgal foglalkozom, az hajt, hogy amit csinálok, széles körben hasson, és ne Magyarországon legyen világhírű, hanem Magyarországról világhírű.

Ehhez nem elég az ötlet, általában intézményesülni is kell, fenntartható működést kitalálni, amit néha félkatonai fegyelemmel végig is viszek.

Általában akkor hagytam abba valamit, korábban a Tilost vagy a Magyar Narancsot, amikor beszűkültek a növekedés, a továbblépés, a változtatás perspektívái. A Telekomnál az Origo születése, az internetes üzletág fejlesztése szinte a semmiből indult, s évtizeden át folyamatos építkezés, fejlesztés zajlott, amikről magunk dönthettünk. A kétezres évek végére beállt egy másfajta nagyvállalati működés, a döntési kompetenciák jórészt elkerültek Budapestről a Deutsche Telekomhoz. Én nem akartam egy multi helyi vezérigazgatója lenni.

A kockázati tőke mindannak a szteroidos változata, amit szeretek, egy ötletből akár néhány év alatt sokak életét meghatározó fejlesztés és több milliárd dolláros projekt is lehet, ha jól csináljuk. Alkatilag leginkább dramaturg vagyok, az emberi együttműködéssel járó drámák érdekelnek.

HVG: Nem ütközik néha össze az underground és a cégvezető énje?