Miért veszélyesebb a Nanga Parbat – ahová most készül feljutni Varga Csaba –, mint a többi nyolcezres?
Mekkora áldozatot követelt a világ legmagasabb csúcsainak megmászása? Miért juthattak fel kevesebben ezekre, mint ahányan állítják? Kis nyolcezres-történelem a „gyilkos hegyre” induló nagyváradi alpinista kapcsán.
A hegy ismét győztes maradt.
Alig 240 méterrel a csúcs alatt, a közeli diadal reményével állt az ember. Egy kis fordulat az időjárásban, és messzebb volt a cél, mint valaha.”
Az 1934-es Nanga Parbat-expedíciót összegezte e szavakkal a Magyar Cserkész havilap beszámolója. A világ kilencedik legmagasabb, 8126 méteres csúcsának megmászásába akkor egy német csapatnak tört bele a bicskája. Olyannyira, hogy visszavonulás közben a hideg és a szélsőséges időjárási körülmények három híres hegymászó (köztük a vezető, Willy Merkl) és hat serpa halálát követelték.
A Nanga Parbatra készül a napokban feljutni Varga Csaba nagyváradi hegymászó is. Vállalkozása nem csupán azért nehéz, mert oxigén és serpák igénybevétele nélkül akar felkapaszkodni a csúcsra, hanem a hegy adottságai miatt is. A Nanga Parbat (a szintén Pakisztánban található K2-vel és a nepáli Annapurnával együtt) a világ legnehezebben megmászható nyolcezresei – 8 ezer méternél magasabb hegyei – közé tartozik.
Mire 1953. július 3-án az osztrák Hermann Buhl elsőként felért a csúcsra, már 31 alpinista és magashegyi segítő esett áldozatul a próbálkozásoknak. Az említett 1934-es tragikus kudarcot például 1937-ben egy még nagyobb tragédia követte. Az erős havazás miatt az expedíció szinte teljes legénysége, tizenhat fő (hét német hegymászó és kilenc serpa) tartózkodott a IV-es táborban a sátraikban, amikor egy hatalmas lavina betemette őket. Egyikük sem élte túl.