Sok szó esett róluk az elmúlt hetekben, de kik is azok a serpák?
Nagy utat tettek meg a serpák a jakterelgetéstől a Mount Everest sokszoros meghódításáig. Egy kis népcsoport története krumplival, jetibabonával és magashegyi bunyóval fűszerezve.
A világ megtanulta tisztelni a serpákat. Az 53 éves Kami Rita már huszonnyolcszor járt fenn a világ tetején (csak idén kétszer), amiért a Mount Everest meghódításának minapi 70. évfordulóján ki is tüntette a nepáli turisztikai miniszter. Egyik társa, Gelje pedig nemrég azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy heroikus erőfeszítéssel, a hátán cipelt le a nyolcezer méter fölötti „halálzónából” egy kimerült malajziai hegymászót. Gelje két hete annak a csapatnak is tagja lett, amely a csúcstámadás közben eltűnt magyar alpinista, Suhajda Szilárd (hiábavaló) keresésére indult.
A szinte emberfeletti képességű hegymászók hírében álló serpák egy évszázada még árpa- és burgonyatermesztésből, valamint jak- és juhtenyésztésből tengették életüket a Himalája lejtőin. Sokan még ma is rácsodálkoznak, hogy a „serpa” nem a szakképesítés nélküli magashegyi hordár szinonimája, hanem egy népcsoport neve, ami „keletről jött embert” jelent. Tibetben élő klánjaik a XVI. századi mongol invázió miatti feszültségek hatására vándoroltak át Nepál északkeleti részére, elsősorban a Khumbu-völgybe és környékére. Az ottani, nagyjából félmilliós közösség mellett ma Tibetben, Bhutánban és Indiában élnek még serpa etnikumú emberek, de közel húszezren például New Yorkban is.