Tóta W.: Az utolsó fizikatanár
Lehet csápolni a hamisításnak, a csalásnak, a hazugságnak és a pillanat uralásának, de attól még a valóság konokul közeledik, széles lánctalpakon, olajszagúan, vastag páncéllal, és nem fog megállni attól, hogy mi mást hiszünk. Vélemény.
Idén Magyarországon hárman jelentkeztek biológia–kémia tanárnak, fizika–kémia szakpárra pedig egyetlen gimnazista adta be a jelentkezését első helyen. Igazságtalan, hogy az ő nevét nem ismerjük. Ha egy jól táplált napközis elhajítja a láncos golyót, vagy begurítja a labdát a Mezőkövesd kapujába, az országos hír. A rettenthetetlen, aki ma fizikatanár akar lenni, bezzeg névtelen marad: meg nem énekelt hős.
Pedig érdekelne, miféle ember ő. Önzetlen szent, aki már most zuzmókon és bogarakon él valamely vallási téboly bűvöletében, és ezért vállalja a szenvedést? Unatkozó milliomoscsemete aranyrészvényekkel a gyerekszoba falán, akinek ez költséges hobbi csupán? Vagy komplett őrült, aki ma azzal ámokfut, hogy tanárnak jelentkezik, holnap viszont már csőbombával éli ki magát?
Hölgyeim és uraim, ha az arcot nem is látják, hadd mutassam be a jelenséget: