Legyen lelkiismeret-furdalásunk, ha elmegyünk egy szenzációs Vermeer-tárlatra?

Ritkaság, hogy egy kiállításról a megnyitó idején meg lehessen mondani, hányan fogják összesen megnézni, de az amszterdami Rijksmuseumban már a Vermeer-tárlat februári verniszázsakor tudták, hiszen elővételben eladták mind a 450 ezer jegyet. (A hatalmas érdeklődésre tekintettel a múlt hétvégén kisorsoltak további 2600 belépőt az utolsó nyitvatartási napok éjszakájára.) Az egyetlen légtérben valaha volt legtöbb Vermeer-festményt felvonultató tárlat csak az egyik azon időszaki kiállítások közül, amelyek témájuk és az egybegyűjtött műtárgyak révén százezreket vagy akár milliókat mozgatnak meg.

27 Vermeerrel egy szobában

Jártunk már sok kiállításon a világban, de amit az amszterdami Rijksmuseumban láttunk, semmihez sem fogható. És nemcsak azért, mert valószínűleg soha többé nem gyűjtenek össze ennyi Vermeer-festményt egy helyen. Művészeti kiállítást lehet sokféleképpen rendezni. Lehet hevenyészve összedobni, vagy épp ellenkezőleg: aprólékosan összegyűjteni minden, a művészhez kapcsolódó információt.

A jövedelmezőségük miatt egyre népszerűbbek a „tömegtárlatok”. Az utóbbi években a budapesti Szépművészeti Múzeum is elmozdult ebbe az irányba, a különösen erős tavalyi évben a Bosch-, az El Greco- és a Matisse-kiállítással, idén a Csontváry- és majd ősztől a Renoir-kollekcióval, ám környezetvédelmi szempontból egyre aggályosabbak a hatalmas közönséget megmozgató és nem mindennapi logisztikát kívánó blockbusterek.

A párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum egyik munkatársa kiszámolta, hogy még egy 2016-ban nyílt, a nagy nemzetközi sikerekhez képest szerénynek mondható, medvékről szóló kiállításuk (borítóképünkön) megrendezése is 454 úszómedencényi víz és 23 háztartás éves áramszükségletét fedező áram felhasználásával, valamint annyi üvegházhatású gáz kibocsátásával járt, mintha Párizs és Marseille között 74-szer szállt volna oda-vissza egy repülőgép.