Budapesti fura szerzetek: dr. Kosztka Emil, aki több sebet ütött, mint amennyit meggyógyított
12 perc
2023.05.05. 18:00
Híres és hírhedt figurája volt a XIX. század utolsó évtizedeiben a főváros éjszakai életének a hidegvéréről, vakmerő bátorságáról és krakéler jelleméről ismert hazárdjátékos, párbaj- és botrányhős, Kosztka Emil doktor.
Amikor 1888-ban Herczeg Ferencet négyhavi fogházra ítélték párbajvétségért, az ifjú ügyvédjelölt nem aggódott túlzottan a sorsa miatt, nem kellett szembenéznie a társadalom megvetésével, sőt, éppenséggel a társadalom elvárásainak engedve vállalta két évvel korábban azt a halálos kimenetelű kardpárbajt, ami miatt vádlottként kellett bíróság elé állnia.
Herczeget többek között az is vigasztalta, hogy sok jót hallott a váci államfogház igazgatójáról, akiről az a hír járta, hogy különösen szívélyes az államfoglyokkal szemben. Államfogolynak lenni ekkoriban azt jelentette, hogy az embert enyhe megítélésű, vagy éppenséggel a jog által büntetett, de a társadalom szemében erkölcsileg menthető ügyben ítélték el (sajtóvétség, párbaj, politikai ügyek, stb.) és ennek megfelelően lényegesen enyhébb szabályok vonatkoztak az államfoglyokra, mint a köztörvényes bűnözőkre.
Ami azonban a váci fogházigazgatót illette, az ifjú Herczegnek, vagyis pontosabban akkor még Herzognak, csalódnia kellett, ugyanis rendkívül fagyos fogadtatásban részesült tőle és ennek az oka nem volt más, mint dr. Kosztka Emil, aki nem sokkal Herzog bekerülése előtt szabadult Vácról.
Kosztka doktort egy szintén halállal végződő pisztolypárbaj miatt ítélték két év államfogházra. Őt még a híres szívélyességével fogadta galsai Kovách Ernő igazgató, Kosztka pedig azonnal megtalálta az öregúrral a hangot, elvégre világéletében joviális társasági ember volt. Az elítélt az államfoglyoknak járó kedvezményeken felül olyan extrákat is ki tudott járni magának, hogy a Dunában fürödhetett, sőt, még a büki csárdába is kijárhatott.