Az orosz befolyás nőhet Montenegróban a három évtizedes Djukanovic-korszak után

„Olyan reálpolitikusként tekintek rá, aki nagyon fiatalon került be a politikába, és szinte egyből a miniszterelnöki, majd az államfői poszton kellett bizonyítania. Amikor 1989-ben elindult a pályán, Jugoszlávia még létezett, és Milo Djukanovic nagyon jól tudta, hogy Montenegróban a többi volt jugoszláv tagköztársasággal ellentétben nem jelent még meg a függetlenedési szándék. A jugoszláv időkben Montenegró volt a leginkább kommunistának tartott tagköztársaság, ott voltak az igazán keményvonalas kommunista politikusok.

Az 1990-es évek elején nehéz lett volna más utat járnia, mint amit végül követett.

Egy ideig bent maradt a Szerbiára és Montenegróra olvadt Jugoszláviában, majd ahogy lehetett, elhagyta a Jugoszlávia örökébe lépett, 2003–2006 között létezett Szerb-Montenegrói Államszövetséget. Djukanovicnak sikerült mindig jó irányba fordítania Montenegró szekerét, amit az is mutat, hogy az ország már a NATO tagja, és a legtovább jutott a csatlakozás felé vezető úton a most még az EU-ba törekvő délszláv államok közül” – értékelte a HVG-nek Pandur József, Magyarország egykori belgrádi nagykövete, aki 2006-ban az illetékes EU-csoport helyettes vezetőjeként részt vett a montenegrói függetlenségi népszavazás előkészítésében.

Megbukott Montenegróban Milo Djukanovic

Putyin elszámította magát, a NATO erősödött. A Tesla-Y akkumulátora feladta a leckét a biztosítóknak. Romániában kapcsoltak le egy amerikai szélsőségest, aki három éven át zavartalanul ki-bejárt Magyarországra is. Válogatás a világsajtó írásaiból.

A Djukanovicot több mint két évtizede ismerő diplomata azt is hangsúlyozta, hogy szerinte az áprilisi elnökválasztáson súlyos vereséget szenvedett politikus azért szorult ki a hatalomból, mert komoly hibát követett el, amikor néhány éve korlátozni kívánta a szerb ortodox egyház montenegrói befolyását, és meg akarta fosztani a vallási közösséget ingatlanjainak nagy részétől.