Bellák Gábor Gulácsyról és Csontváryról: A zseninél nem a technikai tudás a döntő, hanem a kifejezés ereje
Miben hasonlít, és miben különbözik Csontváry és Gulácsy, a két érzékeny idegzetű, csak itthon értelmezhető festőzseni, akiknek most párhuzamosan látható budapesti kiállításuk? Erről beszélgettünk Bellák Gábor művészettörténésszel.
HVG: A Szépművészeti Múzeumban most nyílt tárlat Csontváry műveiből, a Nemzeti Galériában pedig már látható Gulácsy Lajos életmű-kiállítása. Tudatos volt, hogy a két nagy különc művészt egy időben mutatják be?
Bellák Gábor: A Gulácsy-kiállítást tavaly, a festő születésének 140. évfordulóján szerettük volna megrendezni, a járvány miatt viszont erre az évre kellett halasztani. De ha már így alakult, ott motoszkált a fejünkben, hogy 1922-ben – amikor Csontváry már meghalt, Gulácsy elmegyógyintézetben élt – Lehel Ferenc, aki mindkét művészről könyvet írt, azt tervezte, hogy együtt mutatja be a műveiket. Ha úgy tetszik, százéves késéssel ez a kiállítás valósul meg, még ha nem is egyazon helyszínen.
HVG: Csontváry és Gulácsy kortársak voltak, de vajon ismerték egymást?
B. G.: Csontváry csaknem 30 évvel volt idősebb Gulácsynál, de mindkettőjük a századforduló környékén mutatkozott be a nagyközönségnek, és egy időben is hallgattak el. Csontváry 1919-ben meghalt verőérgyulladásban, Gulácsy pedig akkor vonult be Moravcsik Ernő elmeklinikájára, ahol végleg felhagyott a festészettel. Nincs adat, hogy találkoztak-e, tudtak-e egymásról.
HVG: Összeköti őket, hogy mindketten mentális betegségtől szenvedtek, legalábbis a közhiedelem szerint.