A második világháború óta nem látott fegyverkezési versenybe hajszolta Ázsiát a kínai fenyegetés

Az orosz–ukrán háború következő fordulata mellett a nyugati katonai szakértők azon rágódnak manapság a legtöbbet, hogy mikor indítja meg tajvani invázióját Kína. A sziget lerohanásának valószínűsége magasabb most, mint évtizedek óta bármikor, amerikai katonai vezetők, jóslataik között némi szórással, úgy kalkulálnak, hogy 2025-ben már végképp nagyon nagy lesz a kínai támadás esélye, de a legtöbben 2027-re jósolják a roham indulását. Ez az az év, melyre jelen állás szerint Tajvan is a konfliktus kirobbanását várja.

Utóbbi jóslatot erősíti meg az amerikai titkosszolgálatok március elején kiadott jelentése, melyben az áll, hogy Hszi Csinping 2027-re akarja annyira megerősíteni a hadseregét, hogy egy tajvani invázió közepette ki tudja védeni az USA esetleges beavatkozási kísérleteit. Az irat szerint Peking arra jutott, hogy nukleáris képességei elégtelenek, ezért most a cél ezek fejlesztése, valamint silók százainak építése, interkontinentális ballisztikus rakéták számára. És a jelentés szerint Kína semmiféle, a fegyverkezés ütemét visszafogni hivatott nukleáris megállapodást nem is fog aláírni se az USA-val, se Oroszországgal.

A pekingi fenyegetés növekedése csak az egyik feszültségforrás Ázsiában, ott vannak még mellette Észak-Korea folyamatos rakétatesztjei és állandó háborús retorikája is. A délkelet-ázsiai-óceániai régió országai ezekre jellemzően két lépéssel reagálnak: egy részük, akár korábbi külpolitikájukkal élesen szembe fordulva egyre látványosabban igyekszik közelebb húzódni az USA-hoz, emellett pedig egyre látványosabban növelik védelmi kiadásaikat. A mostani fegyverkezési verseny olyan szintre jutott Ázsiában, amilyenre a második világháború óta nem volt példa. Ez egyben pedig azt is jelzi, hogy a régió országai az USA-val való barátkozással együtt sem tudnak már teljesen megbízni abban, hogy ha Kína támadást indít, akkor az amerikai szövetséges egymaga képes lesz megvédeni őket.

Kína fojtogatja Tajvant és izmait fitogtatja Amerikának és Európának

A jelenlegi és az előző tajvani elnök ellenkező irányú útja és Emmanuel Macron francia államfő pekingi látogatása a hangsúlyos diplomáciai gesztusokon túl is jelezte, milyen kusza a helyzet Kína, az USA és Európa viszonyában, illetve Tajvan ügyében.

Hadászati pénzpumpa