Úgy próbálják lenyomni a magyar inflációt, mint ha kávéval vennék be a vérnyomáscsökkentőt

Miközben szinte észrevehetetlenül lassan, de csökkenni kezdett az infláció (25,7-ről 25,4 százalékra), a kormány és az MNB kommunikációja is kijelölte a célt: az év végére levinni 10 százalék alá. Ez persze még mindig azt jelenti, hogy minden majdnem tizedével drágább volna, mint 2022 végén, de már hatalmas küldetésként beszélnek erről, Virág Barnabás, az MNB alelnöke odáig ment, hogy azt mondta, gazdaságtörténeti eredmény volna elérni a célt.

Az elmúlt hetvenöt évben Magyarországon kétszer sikerült csak úgy csökkenteni a nagy inflációt, hogy közben az életszínvonalat, a reáljövedelmet is lehetett érzékelhetően növelni – mondta kérdésünkre Danyi Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, az Ártörténet.hu alapító szerkesztője.

Milyen fajta infláció ellen a legnehezebb küzdeni?

Bár az inflációt mindenki úgy érzi meg, hogy megdrágulnak a vásárlásai, nagyon nagy különbségek vannak az áremelkedés okai között, így pedig a megoldási lehetőségek is mások. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk mostani részében az inflációs elméleteket és a pénzromlás különböző fajtáinak besorolásait járjuk körbe.

Az első ilyen alkalom 1992-ben volt, amikor a piac beárazta a béreknél is a nagyon magas inflációt, de ezt sikerült ennél lejjebb vinni, éves szinten 35-ről 23 százalékra. A második pedig a 2001-2002 környéki időszak, amikor már óriási hatása volt az EU-csatlakozásra való felkészülésnek, nagy mennyiségű tőke jött be, pörgött a gazdaság, szükség volt a munkaerőre – ráadásul akkor összhang volt az MNB és a kormány között. Általában a kereslet visszafogása volt az a módszer, amellyel sikerült csökkenteni az inflációt.