A honvédségi vezetők elbocsátása egy üzenet: senki sincs biztonságban

Nem valószínű, hogy a NATO-tól való eltávolodás első lépése állna a honvédségnél zajló folyamatok hátterében. A napokban derült ki, hogy a honvédségtől tömegével, száz-kétszázas nagyságrendben rúgtak ki tiszteket, köztük olyan magas rangú vezetőket, akikről köztudomású a NATO iránti elkötelezettségük. Vannak, elsősorban az ellenzék soraiban, akik emiatt úgy értékelik az eseményeket, hogy a honvédség meg akar szabadulni azoktól, akik sokkal inkább a NATO, és kevésbé a jelenlegi politikai vezetés felé lojálisak.

Ám ennek az ellenzéki aggodalomnak ellentmond, hogy a most elbocsátott katonai vezetők helyére olyan tisztek érkeznek, akik szintén a NATO-n belül szocializálódtak. Ahogy az egyik forrásunk fogalmazott, a menesztett generációt egy olyan váltja fel, amelynek tagjai századosként, főhadnagyként, őrnagyként ugyanúgy végigharcolták Afganisztánt, mint a most leváltott feletteseik. Így tehát a most következő generáció is tudja, hogy katonai szinten mire képes a NATO, ezen kívül komoly tapasztalatuk van a nemzetközi együttműködésben, ráadásul képzettek is.

A legfőbb érv tehát az ellenzéki körökben hangoztatott NATO-talanítással szemben az, hogy az idősebbek helyére lépő fiatalok is ugyanazt az iskolát végezték el, mint a szintén nem túl idős elődeik. Mellette szól viszont az, hogy az orosz–ukrán háborúban Magyarország egyfajta különutas, semleges politikát képvisel, Orbán Viktor pedig nyíltan beszél arról, hogy esze ágában sincs úgy táncolni, ahogy a NATO vezető erejét képviselő Egyesült Államok fütyül.