Hamisított történelem – 1. rész: Tényleg egy takarítónő fia vitte vissza Churchill titkos haditervét?
7 perc
2023.01.17. 17:30
A II. világháború eseményeitől és a „nagy emberek” legendáitól kezdve a családi mítoszokig a történelemhamisítás mindenütt jelen van. Otto English újságíró a történelem kisebb-nagyobb hazugságait vizsgálja meg, hogy megmutassa, miként manipulálják ezek a jelenünket, és hogy sok minden, amit történelmi ténynek tekintünk, valójában fikció. A könyv fanyar humorral, közvetlen stílusban tárgyalja a történelmet és a történetmesélést. Nemcsak rámutat a hazugságokra, hanem feltárja azt is, miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során. A Hamisított történelem című kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Azért nehéz olyan könyvet írni, ami átfogná az emberiség egész történelmét, mert borzasztó nagy témáról van szó.
Megpróbálni összefoglalni mindent a múltból körülbelül olyan, mint lefesteni a Forth Bridge vasúti hidat − sose érnénk a végére („Lefesteni a Forth Bridge-et” angolul a soha véget nem érő munka szinonimája lett, aminek, ha a végére érünk, kezdhetjük elölről - a szerk.). Persze, miután a könyv a történelemhamisításról szól, meg kell jegyeznem, a soha véget nem értő hídfestés is csak mítosz. Sosem történt meg.
A legtöbb embernek a „történelem” iskolai órák elhalványult emléke, vagy valami, ami „a nagypapával történt”, illetve azok az általánosan elfogadott koncepciók, amikről „mindenki tudja, hogy igazak”.
A történelem sokkal több egyszerű tudományágnál. A múlt eseményei manapság a szórakoztatóipar tárgyát képezik. A tévécsatornák és streamingszolgáltatók kínálatában egymást érik a királyokról és királynőkről, háborúkról és birodalmakról szóló dokumentumfilmek, amelyek legtöbbször a közelmúltra összpontosítanak. Ennek nagyon egyszerű az oka − a közelmúlt feldolgozható. Van benne valami ismerős. Úgy érezzük, szinte karnyújtásnyira található. Emellett olcsó tévéműsor készíthető róla, hála a rengeteg rendelkezésre álló archív anyagnak.
Készült hangfelvétel a beszédét eldadogó VI. Györgyről, filmfelvétel Emily Wilding Davisonról, a szüfrazsettről, aki egy ló elé vetette magát, sőt még egy furcsa lesifotó is kering, amin Viktória királynő mond köszönetet az embereknek egy kerti partin. Ugyanakkor nem hallhatjuk elcsuklani I. Károly hangját, akit 1649-ben halálra ítéltek hazaárulásért.
Részlet A király beszéde című filmből:
A közelmúlt teste még meleg. Nem kell színészeknek idétlenkedniük, nincs szükség ócska díszletekre, a ruhák még mindig a családi gardróbban lógnak. A nagyapáink még látták a nemrég történt eseményeket.
És pont úgy, ahogy a kedvenc szappanoperánk sztárjaira ismerősként tekintünk, a történelem színpadán szereplők is ismerősnek tűnnek.
Nagy-Britanniában senki sem tett szert nagyobb hírnévre a múlt században, mint Winston Churchill. Éppoly jelentős 20. századi ikon, mint Elvis, Dolly Parton vagy Marilyn Monroe. Szivar a kézben, csokornyakkendő a nyakán: a gondosan kidolgozott kép öt évtizeddel a halála után is ugyanolyan ismerős. Churchill több mint államférfi. Nagy-Britannia leginkább időtálló híressége, és mint minden imádott idolét, az ő történetét is nagymértékben mitologizálták.
Nem csoda, sőt, talán egyenesen szükségszerű, hogy vele kezdődjön e könyv − pontosabban valakivel, aki neki dolgozott, amint 1944 egy hideg, téli estéjén a járdán állt, és egy „Szigorúan titkos” feliratú aktaköteget nézett, amely az utcán hevert.